Szocialista Nevelés, 1964. szeptember-1965, augusztus (10. évfolyam, 1-12. szám)

1964-09-01 / 1. szám - Legyen fő feladatunk…

a magyar szakos helyett az iskola többi pedagógusának kell megtanítania a gyermekeket. Nem, nem erről van szó. Tarthatatlan állapot azonban, hogy azokat az eredményeket, amelyeket az anyanyelv óráin nagy fáradsággal ér el a tanító, a többi tanítási órákon lerombolja a nemtörődömség. Tűrhetetlen, hogy például a „tsuk-tsük nyelvet“ ne javítsa a történelem vagy az orosz szakos. Vétkes mulasztás, ha a matematikus a dolgozatokban észrevétel nélkül hagyja a legdurvább helyesírási hibákat is (ott csak számolni kell helyesen, míg beszélni és írni csak a magyar órán kell hibátlanul és szépen?). Nem érthetünk egyet azzal a matematikussal sem, aki „mértani sor“ helyett „sorozatot“ emleget, de — és ezt is őszintén és nyíltan meg kell mondanunk — nem tekinthetjük teljes értékű tanítónak, igazgatónak a magyar tannyelvű iskolában az olyan pedagógust, aki a gyermek ellenőrző könyvébe „nem javítsuk az osztályzatot“ mondatot írja.

A tanítói testület egységének megteremtése, az eredményes munkához nélkülözhetetlen atmoszféra kialakítása az 1964—65. iskolai év sajátos igazgatói feladata (talán még fokozottabban érvényesek e sorok az összevont, tehát két tanítási nyelvű iskola igazgatói számára!). E munkát ott kell elkezdenie, hogy megértse és mindenkvel megértesse: az anyanyelvi oktatás ügyének közügyként való felfogása nem valamiféle „szakmai sovinizmus“ túlzó követelése.

A nyelv egytestvére a dallam, tehát a fent elmondottak — ugyan más formában —, de zömmel a zenei nevelésre is vonatkoznak. Amiről énekelünk, az mélyen szívünkbe fészkeli magát. Ezért az 1964/65. iskolai év egyik fontos feladata lesz, hogy gyakori énekléssel, az új és első énekkönyvek közölte teljes tananyaggal gazdagítsuk tanulóink dalkincsét, érzelmi életét és ezzel együtt bontakoztassuk ki kedélyviláguk széles skáláját.

A fenti feladatok teljesebb érvényesítése érdekében, de természetesen a teljesség igénye nélkül — két—három javaslattal zárnánk sorainkat:

Minden iskola:

1. szervezzen és rendezzen az irodalmi kultúra elmélyítését és a kifejezőkészség fejlesztését előmozdító szavaló-, illetve szép kiejtési versenyeket. Az ilyen versenyek rendezése azonban csak akkor sikeres, ha nagy tömegeket mozgósít. Ezért először rendezzünk osztályonként, majd az osztályok legjobbjait szavaltassuk nagy nyilvánosság előtt az évfolyamonkénti vagy korcsoportokként^ végül a járási, kerületi, illetve a Komáromi Jókai Napok keretében;

2. törekedjen elérni, hogy a tanulók elsősorban az órán olvasott szemelvények hatása alatt válasszák ki otthoni olvasmányaikat. Amikor az iskolában népmesékkel, mondákkal vagy történelmi elbeszélésekkel foglalkoznak, akkor hívjuk fel a gyermekek figyelmét hasonló műfajú olvasmányokra. Jól bevált a mi körülményeink között az a gyakorlat, hogy az ifjúsági könyvtár könyveit a tanító szétosztja a gyermekek között, vagy hogy minden gyermek.az év elején hoz egy könyvet (amit aztán az év végén visszakap, de az osztály 30—40 könyvvel rendelkezik!) és ezt a tanulók egymás közt állandóan cserélgetik;

3. igyekezzék biztosítani, hogy a tanulók naponta énekeljenek (a torna, történelem, orosz, szlovák, magyar stb. tanítási órán) egy dalt, mert közismert, hogy a közös éneklés fegyelmezettséget kíván, fejleszti az

6