Szocialista Nevelés, 1964. szeptember-1965, augusztus (10. évfolyam, 1-12. szám)

1964-09-01 / 1. szám - Legyen fő feladatunk…

Legyen fő feladatunk...

(A magyar tannyelvű kilencéves alapiskolák igazgatóinak Losoncon, Kassán és Érsek- újvárait megtartott munkaértekezletén elhangzott beszámoló egy része. A beszámolót Mózsi Ferenc, közp. tanfelügyelő mondta.}

Az iskolaügyi szervek az 1964/65. iskolai évben hazánk egész területén a „primus inter pares“, az első az egyenlők közt elve alapján az „anya- nyelv és az irodalom“ tantárgya tanításának hatékonyságát fogják ellenőrizni és instrukciókkal emelni. Az „első az egyenlők közül“ elvét azért kell hangsúlyoznunk, mert eddigi tapasztalataink — például a múlt évi matematika-oktatás központi feladat-megjelölése — arra intenek, hogy az igazgatók, tanfelügyelők egyetlen tantárgyról sem feledkezhetnek meg. Am, frontálisan minden problémát egyszerre nem oldhatunk meg. Az elmúlt években iskoláinkban a természettudományos tantárgyak tanításának, valamint a politechnikai nevelésnek színvonala sokat javult. Az úf iskolai évben az anyanyelvi oktatás, valamint a magyar tannyelvű iskolákon még a zenei nevelés tantárgyát, tehát a nemzeti művelődés két alappillérét, helyezzük előtérbe — persze anélkül, hogy megfeledkeznénk a többi tantárgyak fontosságáról, problémáiról.

Felmerülhet a kérdés, miért éppen ezt a két tantárgyat tesszük az elkövetkező iskolai év központi feladatává?

Az anyanyelvi oktatás ismeretanyagánál és módszereinél fogva kiváló eszköze a dialektikus gondolkodás fejlesztésének és így fontos szerepet tölt be annak a képességnek a kialakításában, amely a jelenségek helyes szemléletének, felfogásának és értelmezésének, valamint a megbízható ítéletalkotásnak és ésszerű következtetésnek alapvető feltétele. Az anyanyelvi oktatás e szerepe természetesen következik egyrészt abból az összefüggésből, amely a nyelv és a gondolkodás közt van, másrészt a nyelvi jelenségeknek abból a rendszeréből, amely az iskolában a pedagógus helyes oktató-nevelői tevékenysége során valóságos példatára a marxi dialektika egyik-másik alapvonásának, mindenekelőtt a jelenségek összefüggéséről és fejlődéséről szóló tételnek. A gondolkodás és a nyelvi kifejezés szoros kapcsolatából következik, hogy a rtyelvi formák világos megértése és gyakorlása egyben a gondolkodás formáinak megvilágítását és gyakorlását is jelenti. Az a haladás tehát, amelyet a tanulók az anyanyelvi fogalmak tisztázásával és azoknak a képességek fokán való elsajátításával tesznek, értelmi képességeik, elsősorban logikus gondolkodásuk harmonikus fejlődését, differenciálódását is magával hozza. Eddig elért szép eredményeink ellenére is ezen a téren még jelentősek a hiányosságok, márpedig: mindenekelőtt éppen ebben áll az anyanyelvi oktatás jelentősége az ifjúság kommunista nevelésében.

Ebben a vonatkozásban azt a fontos követelményt kell hangsúlyoznunk, hogy a tantervek által előírt és az új, definitív tankönyvek tartalmazta tananyag alapos megtanítása már magában véve is nemes tartalmú, nevelő értékű. Neveljen a pedagógus ezen tananyag minél tökéletesebb elsajátításával hazánk és a benne élő népek szeretetére, szolgálja a proletár nemzetköziség erősítését, az alkotómunka megbecsülését, a szülők és az idősebbek tiszteletét.

4