Szocialista Nevelés, 1964. szeptember-1965, augusztus (10. évfolyam, 1-12. szám)

1964-10-01 / 2. szám - Arató Endréné: A magyarországi iskolák új tantárgya a környezetismeret

munkai E témakör további gyakorlatanyaga egy magasabb osztály által ültetett fa ápolása folyamatosan. Nem szükséges bizonyítani, hogy menynyivel többet ér ez a cselekedet, mintha csupán szóban, azokról a helyes eljárásokról beszélgetnének az órán, amelyekkel meg keli óvnunk a hasznos növényeket. Végül ugyanitt szerepel a gyakorlatok közt az erdei fák terméséből való játékszerek készítése. E kedélynevelő, szórakoztató kis tevékenységi forma ügyesíti a tanulók kezét, fejleszti találékonyságukat, megkedvelted a munkát velük, ha kisebb testvéreik vagy a szomszéd óvodások részére készítik azokat.

A gyakorlatoknak jelentős részével a helyes egészségügyi szokásokat akarjuk kialakítani tanulóinkban (szappan, körömkefe, fogkefe, fésű, hajkefe használata, a ruha portalanítása, a cipők tisztántartása stb.j. A környezetismeret annyiban tér el az eddig tanított tantárgyaktól ebben a vonatkozásban, hogy órakeretet biztosít bizonyos nevelési célzatú tevékenységi formáknak. Ezzel rést üt nevelésünk eddigi túlnyomóan intellektuális jellegén. Nemcsak mondjuk az iskolában: „így kell“, hanem bemutatjuk, s a tanítási órákon keresztül folyamatosan gyakoroltatjuk és otthoni végzését házi feladatul adjuk. Ennek megfelelően a tanulókkal szemben támasztott követelményünk sem korlátozódik csupán az ismére lek számonkérésére, hanem tantervi követelménnyé vált a tanulói aktivitás az önálló és közös megfigyelésekben, s a jártasság azokban a gyakorlatokban, amelyeket tanítottunk.

Az elmondottakból — amennyire kereteink engedik — úgy gondoljuk, kitűntek a tárgy tanításának legfontosabb feladatai. Rendszerezve tehát oktatási, nevelési és képzést szolgáló teendőinket megemlítjük:

— a természeti és társadalmi valóság elemi jelenségeinek és összefüggéseinek megismerését; a szóbeli kifejezőkészség fejlesztést az 5—8. osztály szaktárgyainak megalapozását;

— a fizikai munka iránti érdeklődés felkeltését s elemi jártasságok alakítását; a dolgozó ember, valamint a társadalmi tulajdon megbecsülését;

— a helyes magatartási egészségügyi szokások alapjainak lerakását;

— esztétikai igényességre nevelést.

A tanítási anyag jelosztásában a koncentrikus jelépítés elve érvényesül.

A szükebb környezettől haladva egyre szélesebb körben tárjuk a valóságot a gyermek elé. Az 1. osztályban még csak az otthon és az iskola, az évszakok jelentik a közvetlen környezetet, a 2. osztályban tágul kissé a kör az iskola utcájával és közvetlen környékével, az egyes munkahelyek megismertetésével, a 3. osztályban a lakóhely életéről is tanítunk, s a 4-ben bizonyos mértékig a lakóhely környékéhez is eljutunk. Ezt a bővülő kört minden témánál megtaláljuk. „Az otthon“ pl. évenként ismétlődő, azonos elnevezésű tárgykör, de erről évről évre többet, részletezőbben tanulnak a gyerekek.

Az 1. osztályban az anyag: az otthon bútorai, a családtagok, az egészséges életmódra nevelés a családban (zsebkendő használata, cipőfűzés, kéz- és fogmosás stb.j; a 2. osztályban: a tűz, víz, világítás az otthonban, a családtagok munkájának eredményei, megbecsülésük, megajándékozásuk születés- vagy névnapjukon, ajándéktárgyak csomagolása, cipőtisztítás, ivópoharak elmosogatása; a 3. osztályban a háztartási gépek, az

38