Szocialista Nevelés, 1964. szeptember-1965, augusztus (10. évfolyam, 1-12. szám)
1964-10-01 / 2. szám - Štefan Krištof: A hangsúly a szlovák irodalmi nyelvben
együttműködés a házimunkák elvégzésében, kézierővel hajtott háztartási gépek használatának, tisztításának gyakorlása; a 4. osztályban: az otthon használati tárgyainak anyaga (fa, fémek, porcelán, üveg, műanyag), azok gondozása, tisztántartása, kapcsolat a környezettel, szomszédokkal, levelezés, telefonálás, csomag-feladás, kulturált étkezés, mosogatás, törül- getés. Külön figyelmet érdemel, hogy a 3., 4. osztály anyagában a földrajzi alapismeretek tárgyköre is szerepel. A környezetismeret anyagának feldolgozását színes, ötletekben gazdag megfigyeltetési és gyakorlati feladatok megoldására ösztönző munkafüzet segíti. A hangsúly a szlovák irodalmi nyelvben A kilencéves alapiskolákban folyó szlovák nyelvoktatás célja: megtanítani a tanulókat arra, hogy a szlovák irodalmi nyelven szabatosan, pontosan és helyesen tudják kifejezni magukat szóban (hallható forma) és írásban (látható forma). A tanítás folyamán azonban — különösen a magyar tanítási nyelvű alap- és középiskolákban — tudatosítanunk kell, hogy a nyelv hallható formájának (a beszéd) tanítása az alap, ebből kell kiindulnunk, ha azt akarjuk, hogy tanulóink tudatosan bírják a szlovák irodalmi nyelvet. Engedjék meg, hogy ez alkalommal idézzek az Anyanyelvűnk (Temesi — Rónai — Vargha, Művelt Nép, Bp. 1955) című tankönyvből, melynek szerzői a következőket írják: „A beszédről és az írásról mondottak (lásd a 38. lapot) azt fejtegették, hogy a legtökéletesebb írás is csak tökéletlen képe, gyönge árnyéka az élőszónak. A beszéd zenei elemeit írásunk alig tudja jelölni, ezek pedig fontosak, és gyakran tükrözik mondatainknak nemcsak jelentésárnyalatait, hanem következtethetünk belőlük a mondatok alapjelentéseire is.“ Ügy vélem, a szerzők a tiszta igazságot mondták ki, s csak egyetérthetünk velük. Hozzá kell tennünk azonban, hogy ezt az alapigazságot a magyar tanítási nyelvű alapiskolákban (de a szlovákban is) a szlovák nyelvet oktató pedagógusnak egy pillanatra sem szabad szem elől tévesztenie, állandóan ragaszkodnia kell hozzá, szüntelenül figyelemmel kell kísérnie a beszélt nyelv — (hallható forma) és írott nyelv — (látható forma) összetevőit és alkotó elemeit, hogy munkája eredményes lehessen, hogy elérhesse a tanítás célját: megtaníthassa a tanulókat helyes szlováksággal beszélni. Cikkemben nem szándékozom mindama problémákkal foglalkozni, melyek a magyar tanítási nyelvű iskolák szlovák nyelvoktatásában felmerülnek, csupán egyetlen kérdésre szorítkozom: a hangsúly szerepére a szlovák irodalmi nyelvben. Megjegyzem, hogy a hangsúly a szlovákban és a magyarban sokban egyezik, ezért igen sokszor nem is tudatosítjuk, hogy ezt a problémát is szem előtt kell tartanunk. Mielőtt hozzáfognánk a tulajdonképpeni probléma elemzéséhez, tisztáznunk kell, hogy a nyelv hallható formájában (beszéd), mikor nyelvi STEFAN KRISTÓF a PF docense, Nyitra I 39
