Szocialista Nevelés, 1962. szeptember-1963. augusztus (8. évfolyam, 1-12. szám)

1962-12-01 / 4. szám - Mózsi Ferenc: A zenei nevelés érdekében

a tanítás alapos elemzését, a tanítókkal szemoen támasztott további követelmények pontos megjelölését találtuk. Mindezek alapján megállapíthatjuk: a zenei nevelés terén meglevő eredmények illetve hiányosságok egyik fontos végső forrása tulajdonképpen az igazgatói munka. (Természetesen ez minden tantárgyra vonatkozik!)

* HOL KEZDJÜK A MUNKÁT?

1. A tanmenetek gondos áttanulmányozásán. A tanterv szellemében készült jó tanmenet a zenei nevelés eredményességének egyik komoly biztosítéka. Persze, mit tegyen az igazgató akkor, ha nem ért a zenéhez. Ellenőrizze a kiválasztott dalokat és zeneműveket a tanterv alapján ösz- szeállított „Zenei nevelés segédkönyve“ (akár csupán a tartalomjegyzék) alapján. A legjobb segítség ebben az esetben az lenne, ha a tanmeneteket — a járási tanfelügyelők segítségével és közreműködésével a zeneszakos járási aktivisták is véleményeznék, illetve javítanának rajta.

2. Az énekórák órarendi elhelyezése nem jelent különösebb gondot. Csupán a következők megtartására ügyeljünk:

a) Az 1., 2. és 3. évfolyamban heti két félórában tanítjuk a zenei nevelést.

b) Testnevelési óra után, amikor a tanulók fizikuma (tüdeje, szíve) erősebben igénybe volt véve, nem célszerű a zenei nevelés beiktatása.

c) Ugyancsak kémiai kísérletek [gázfejlesztő foglalkozások) után sem jó énekórát tartani.

d) Mivel rendszerint utolsó óra a zenei nevelés, ügyeljünk arra, hogy a lehetőségekhez képest ne legyen az egész iskolai évben e heti egyórás tantárgy a hatodik óra.

3. A zenei nevelés tantárgyát a 6. és 7. (esetleg az 5.) évfolyamban a tantestület legmuzikálisabb, legjobb zenei hallással és felkészültséggel rendelkező tanítója tanítsa minden évfolyamban (természetesen, ha az iskolának van énekszakosa, akkor ő tanítsa). Fontos, hogy évente ne cserélgessük ezt a „kisszakos“ zenei nevelési tanítót. Egyedül így biztosítható, hogy lesz valaki az iskolában, aki személy szerint is felel több év zenei neveléséért. Ellenőrzési alkalmakkor azután a hiányokat, mulasztásokat nem lehet másra, rendszerint az elődökre hárítani.

A személyi feltételek biztosítása a legdöntőbb kérdés. Ezen áll vagy bukik az iskolai zenei nevelés sikere. Ezt azonban nem lehet úgy „elintézni“, hogy majd szétosztjuk a zenei nevelés óráit a tantestület minden tagja közt, „hiszen nincs szakos!“ (De annak érdekében, hogy legyen, nem tesznek semmit.)

Egyelőre az 1—5. évfolyamokban még sok az olyan tanító, aki biztos kottaismeret és hangszerismeret hiányában nem tudja megtanítani az új dalokat. Ezek a tanítók aztán örökösen azt a 8—10 dalt tanítják és fú- jatják a tanulókkal, amelyeket annak idején ők is tanultak. Az igazgató feladata: ismerni a tanerőket, s ha akad ilyen az iskolán, úgy biztosítani kell részére, hogy egy jobb zenei felkészültségű kartárs havonként tanítsa