Szocialista Nevelés, 1962. szeptember-1963. augusztus (8. évfolyam, 1-12. szám)

1962-09-01 / 1. szám - Magyar Pedagógia… / Folyóiratszemle

járnak más iskolába, illetve nincsenek legalább napi 4 órai munkaviszonyban. Az általános iskola után következnek egyébként a 3 évig tartó szakmunkás- képző iskolák, másrészt a négyéves, érettségivel végződő gimnáziumok, szak- középiskolák és technikumok. A gimná­ziumok nemcsak a főiskolai tanulmány­ra készítenek elő, hanem — egybeköt­ve a tanítást a termelőmunkával (5 nap elmélet és 1 nap termelési gyakorlat) — szakelőkészítést is nyújtanak valamely termelési ágban. A főiskolákra jogosí­tanak a szakközépiskolák és techniku­mok érettségii is. A főiskolákon felvéte­li vizsgák vannak. Bevezetik, illetve meg­tartják a foglalkozás melletti tanulás széleskörű lehetőségeit is, hogy a dolgo­zóknak alkalmuk legyen főiskolai képe­sítést is szerezni, illetve azt kiszélesíteni. A művelődés segítségére, támogatására itt is nagymértékben bekapcsolódik a dolgozók közössége (tömegszervezetek, üzemek stb.). A tanulók túlterhelésének kérdése to­vábbra is a folyóirat érdeklődésének elő­terében áll. Kiss Árpád Az iskolás tanu­lók megterhelését előidéző tényezők vizs­gálata, I. Előkészülés az órákra és a ta­nulás módja c. írásában előzetes kutatás alapján vázolja a tanulók túlterhelésé­nek problémáit, ismerteti a folyamatban levő további kutatómunka programját a kérdőívek szövegével és a munkatár­sak jegyzékével együtt. A kutatás célja, hogy megállapítsa: milyen mértékben okozzák a tanulók túlterhelését a tanítás­ban, a tanuló napirendjében, a feladatok előkészítésében, a tankönyvben előforduló hiányosságok. Hasonlóképp rámutat a ta­nuló tanulási módjának hibáira is stb. Bi­zonyára hasznos lenne, ha ez a cikk a mi tanítóságunk körében is hasonló ak­ciókat eredményezne. Hasonlóképpen alaposabban kellene tanulmányozni és gyakorlati következte­téseket kellene levonni Lénárd Ferenc és Molnár Edit cikkéből, melynek címe: A tanári kérdések vizsgálata a gondol­kodás fejlesztése szempontjából. Itt is az oktatási gyakorlat kutatásának ered­ményeiből indulnak ki, és joggal köve­telik, hogy a tanításban ne adjanak csak olyan kérdéseket, amelyek a tanulók em­lékezőkészségét fejlesztik, hanem gon­dolkodásra, ítéletalkotásra is kell szok­tatnunk őket. Hiszen a művelődés fel­adata többek közt az ítéletalkotás fejlesztése is, amivel egyúttal segítjük a tanulókat abban, hogy a tananyag terje­delmében tájékozódhassanak. 'Ezzel egy­úttal csökkentjük a tanulók túlterhelé­sének veszélyét is, ami a terjedelmes tananyag meg nem értésének következ­ménye. Minden tantárgyban tekintetbe kell vennünk a tanuló korát is, termé­szetesen az emlékeztető és gondolkodta­tó kérdések arányát az egyes órák tan­anyagától kell függővé tennünk. Egy nagyobb tanulmány kivonatát ké­pezi Eiben Ottónak: A gyermek növeke­déséről című cikke. Ebben vázolja (a ma­gyarországi gyermek) fejlődésének, nö­vekedésének fő törvényszerűségeit, és ehhez a problémához gazdag irodalmat is közöl. Siposs Istvánné a 2. számban is ala­pos, terjedelmes tanulmányt közöl, amely a szlovák pedagógia szempontjából is jelentős. A tanulmány címe: Bél Mátyás pedagógiai reformtörekvései. Igyekszik haladó szempontból mélyebben elemezni a német pietizmust, annak történelmi szerepét és hatását Bél Mátyás gondol­kodására és pedagógiai munkásságára, majd megismerteti az olvasót Bél besz­tercebányai és bratislavai gimnáziumi működésével, újításaival az iskolák szer­vezése terén, Bél M. irodalmi tevékeny­ségével, különösen a tankönyvírás terén kifejtett működésével. Kár, hogy erre a cikkre nem lehetett hatással az a téma­anyag, amelyet a szerző az idei bratis­lavai tanulmányútja alkalmával szerzett. Ez bizonyos irányban megfelelően kiegé­szítette volna ezt az érdekes és értékes tanulmányt. A második szám bevezető cikkének cí­me: Az oktatási folyamat korszerűsíté­sének strukturális kérdései, a szerző Nagy Sándor. A modernizálás kérdéseit itt fő­képp a tanuló önállóságának, alkotókész­ségének fejlesztésére irányítja. Hangsú­lyozza a tanuló aktívabb bekapcsolódásá­nak szükségességét a tanítási folyamat­ba. Itt persze érvényesülniük kell a szo­cialista pedagógia szempontjainak, kü­lönösen hangsúlyozni kell az elmélet és a gyakorlat, a műveltség és a termelő- munka kapcsolatát. Jobban tekintetbe kell vennünk a tanulóknak az iskolán kívül szerzett ismereteit is. jelentősebb szerepet nyer az alkotókészség fejleszté­se a gondolkodásban és a kézügyesség­ben, az ismeretek összpontosítása, ellen­őrzése, értékelése stb. Ilyen szemponto­kat kell érvényesíteni nemcsak a taní­tási óra felépítésében, hanem az egész oktatási folyamatban. Bársony Jenő: A nevelés rendszerezé­sének problémáiról c. cikkében a nevelési rendszer ill. a pedagógia kérdéseiről in­39

Next

/
Oldalképek
Tartalom