Szocialista Nevelés, 1962. szeptember-1963. augusztus (8. évfolyam, 1-12. szám)
1962-09-01 / 1. szám - Magyar Pedagógia… / Folyóiratszemle
járnak más iskolába, illetve nincsenek legalább napi 4 órai munkaviszonyban. Az általános iskola után következnek egyébként a 3 évig tartó szakmunkás- képző iskolák, másrészt a négyéves, érettségivel végződő gimnáziumok, szak- középiskolák és technikumok. A gimnáziumok nemcsak a főiskolai tanulmányra készítenek elő, hanem — egybekötve a tanítást a termelőmunkával (5 nap elmélet és 1 nap termelési gyakorlat) — szakelőkészítést is nyújtanak valamely termelési ágban. A főiskolákra jogosítanak a szakközépiskolák és technikumok érettségii is. A főiskolákon felvételi vizsgák vannak. Bevezetik, illetve megtartják a foglalkozás melletti tanulás széleskörű lehetőségeit is, hogy a dolgozóknak alkalmuk legyen főiskolai képesítést is szerezni, illetve azt kiszélesíteni. A művelődés segítségére, támogatására itt is nagymértékben bekapcsolódik a dolgozók közössége (tömegszervezetek, üzemek stb.). A tanulók túlterhelésének kérdése továbbra is a folyóirat érdeklődésének előterében áll. Kiss Árpád Az iskolás tanulók megterhelését előidéző tényezők vizsgálata, I. Előkészülés az órákra és a tanulás módja c. írásában előzetes kutatás alapján vázolja a tanulók túlterhelésének problémáit, ismerteti a folyamatban levő további kutatómunka programját a kérdőívek szövegével és a munkatársak jegyzékével együtt. A kutatás célja, hogy megállapítsa: milyen mértékben okozzák a tanulók túlterhelését a tanításban, a tanuló napirendjében, a feladatok előkészítésében, a tankönyvben előforduló hiányosságok. Hasonlóképp rámutat a tanuló tanulási módjának hibáira is stb. Bizonyára hasznos lenne, ha ez a cikk a mi tanítóságunk körében is hasonló akciókat eredményezne. Hasonlóképpen alaposabban kellene tanulmányozni és gyakorlati következtetéseket kellene levonni Lénárd Ferenc és Molnár Edit cikkéből, melynek címe: A tanári kérdések vizsgálata a gondolkodás fejlesztése szempontjából. Itt is az oktatási gyakorlat kutatásának eredményeiből indulnak ki, és joggal követelik, hogy a tanításban ne adjanak csak olyan kérdéseket, amelyek a tanulók emlékezőkészségét fejlesztik, hanem gondolkodásra, ítéletalkotásra is kell szoktatnunk őket. Hiszen a művelődés feladata többek közt az ítéletalkotás fejlesztése is, amivel egyúttal segítjük a tanulókat abban, hogy a tananyag terjedelmében tájékozódhassanak. 'Ezzel egyúttal csökkentjük a tanulók túlterhelésének veszélyét is, ami a terjedelmes tananyag meg nem értésének következménye. Minden tantárgyban tekintetbe kell vennünk a tanuló korát is, természetesen az emlékeztető és gondolkodtató kérdések arányát az egyes órák tananyagától kell függővé tennünk. Egy nagyobb tanulmány kivonatát képezi Eiben Ottónak: A gyermek növekedéséről című cikke. Ebben vázolja (a magyarországi gyermek) fejlődésének, növekedésének fő törvényszerűségeit, és ehhez a problémához gazdag irodalmat is közöl. Siposs Istvánné a 2. számban is alapos, terjedelmes tanulmányt közöl, amely a szlovák pedagógia szempontjából is jelentős. A tanulmány címe: Bél Mátyás pedagógiai reformtörekvései. Igyekszik haladó szempontból mélyebben elemezni a német pietizmust, annak történelmi szerepét és hatását Bél Mátyás gondolkodására és pedagógiai munkásságára, majd megismerteti az olvasót Bél besztercebányai és bratislavai gimnáziumi működésével, újításaival az iskolák szervezése terén, Bél M. irodalmi tevékenységével, különösen a tankönyvírás terén kifejtett működésével. Kár, hogy erre a cikkre nem lehetett hatással az a témaanyag, amelyet a szerző az idei bratislavai tanulmányútja alkalmával szerzett. Ez bizonyos irányban megfelelően kiegészítette volna ezt az érdekes és értékes tanulmányt. A második szám bevezető cikkének címe: Az oktatási folyamat korszerűsítésének strukturális kérdései, a szerző Nagy Sándor. A modernizálás kérdéseit itt főképp a tanuló önállóságának, alkotókészségének fejlesztésére irányítja. Hangsúlyozza a tanuló aktívabb bekapcsolódásának szükségességét a tanítási folyamatba. Itt persze érvényesülniük kell a szocialista pedagógia szempontjainak, különösen hangsúlyozni kell az elmélet és a gyakorlat, a műveltség és a termelő- munka kapcsolatát. Jobban tekintetbe kell vennünk a tanulóknak az iskolán kívül szerzett ismereteit is. jelentősebb szerepet nyer az alkotókészség fejlesztése a gondolkodásban és a kézügyességben, az ismeretek összpontosítása, ellenőrzése, értékelése stb. Ilyen szempontokat kell érvényesíteni nemcsak a tanítási óra felépítésében, hanem az egész oktatási folyamatban. Bársony Jenő: A nevelés rendszerezésének problémáiról c. cikkében a nevelési rendszer ill. a pedagógia kérdéseiről in39