Szocialista Nevelés, 1961. január-augusztus (6. évfolyam, 1-8. szám)
1961-01-01 / 1. szám - Gaál Lászlóné: Hogyan dolgozzunk a tankönyvvel az általános műveltséget nyújtó iskolák alsó osztályaiban
6 Hogyan dolgozzunk a tankönyvvel tót, hiányos olvasástudása megnehezíti számára a tankönyvből való tanulást. Tankönyvek nélkül nem tudjuk elképzelni a tanítást. Ellenben hiába vannak akármilyen jó tankönyveink; ha nem tudunk velük kellőképpen dolgozni, munkánk nem vezet eredményre. Nézzük meg tehát, hogyan tudjuk kiaknázni legjobban a tankönyvek adta lehetőségeket, hogy oktató-nevelő munkánkban jobb eredményeket érjünk el. Itt mind a tanító, mind a tanuló részéről több tényező játszik fontos szerepet. A legfontosabb, hogy a tankönyvet megismertessük a tanulóval, hogy az megbecsülje, megszeresse és később megértse. A tanuló már az első osztályban megismerkedik a tankönyvvel. Tudja, hogy két könyvecskéje hűséges társa az iskolában, az úton az iskolába jövet — menet és otthon is. A legtöbb kis elsőosztályos tanuló szinte babusgatja ábécés- és első számolókönyvét — annyira szereti. Végignézik a sok színes képet, és a könyv tele van számukra ígérettel. A betűk is úgy jönnek egymás után, mint a képek — ha a tanítónéni vagy a tanítóbácsi szeretettel mutatja be a tankönyvet a tanulóknak. Itt a legkisebbeknél kezdődik a tankönyv megismerése, megszerettetése. Az 1 — 4. osztályban kevés tankönyvük van a tanulóknak, a tanítás főként az olvasás-írás és számolási készség fejlesztésére irányul. Mégis ez az alsó négy osztály döntő fontosságú az egyes tanulók későbbi tanulmányi eredményeire. Már a lgkisebbekkel meg kell értetnünk, hogy a a tankönyv legjobb barátjuk, és amit megtanulnak belőle, okosabbá, jobbá teszi őket. Az alsó négy osztály egyik fő feladata az értelmes olvasás tökéletes elsajátítása, amely nélkül nem lehet tankönyvből önállóan tanulni. Értelmes olvasás alatt értjük, hogy a tanuló nemcsak a szemével látott szöveget tudja hibátlanul elolvasni, hanem az elolvasott szöveg tartalmát is felfogja, sőt egy mondat, később több elolvasott mondat tartalmát — eleinte ragaszkodva a tankönyv szövegéhez — saját szavaival röviden el tudja mondani. Erre az olvasási módszerre kell az eddiginél nagyobb gondot fordítani, mert a felsőbb osztályokban főiként abban mutatkozik a hiányosság, hogy a tanulóknak nincs elég gyakorlatuk a szöveg megértésében. Ha az alsóbb osztályokban rászoktatjuk a tanulókat arra, hogy a szövegben mindig a tartalmat keressék, szokásukká válik ez az olvasási módszer, és később is így tanulják majd feladataikat a különféle tankönyvekből. A tanulókönyvtárból sokat kölcsönző tanulóink általában könnyebben tájékozódnak tankönyveikben is. A mese elovasása után saját szavaikkal elmesélni — a tankönyv egyes szakaszainak tartalmát önállóan visszaadni — ez legyen a célunk. Persze a tankönyv szavai feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy új ismereteikről beszélni tudjanak, gyarapítsák szókincsüket, de az új megismert szóval önállóan alkossanak mondatokat. Ne engedjük, hogy tanulóink értelmetlenül „magolják” a szöveget! A verstanulásnál ugyan a látszat szerint szöveget tanulnak a tanulók, de a szavalás, hangsúly rögtön elárulja, hogy a tanuló érti-e a vers tartalmát. Ne tanuitassunk verset addig, amíg tartalmát nem tárgyaltuk meg!
