Szocialista Nevelés, 1961. január-augusztus (6. évfolyam, 1-8. szám)

1961-01-01 / 1. szám - Gaál Lászlóné: Hogyan dolgozzunk a tankönyvvel az általános műveltséget nyújtó iskolák alsó osztályaiban

6 Hogyan dolgozzunk a tankönyvvel tót, hiányos olvasástudása megnehezíti számára a tankönyvből való ta­nulást. Tankönyvek nélkül nem tudjuk elképzelni a tanítást. Ellenben hiába vannak akármilyen jó tankönyveink; ha nem tudunk velük kellőképpen dolgozni, munkánk nem vezet eredményre. Nézzük meg tehát, hogyan tudjuk kiaknázni legjobban a tankönyvek adta lehetőségeket, hogy oktató-nevelő munkánkban jobb eredményeket érjünk el. Itt mind a tanító, mind a tanuló részéről több tényező játszik fontos szerepet. A legfontosabb, hogy a tankönyvet megismertessük a tanuló­val, hogy az megbecsülje, megszeresse és később megértse. A tanuló már az első osztályban megismerkedik a tankönyvvel. Tud­ja, hogy két könyvecskéje hűséges társa az iskolában, az úton az isko­lába jövet — menet és otthon is. A legtöbb kis elsőosztályos tanuló szinte babusgatja ábécés- és első számolókönyvét — annyira szereti. Végignézik a sok színes képet, és a könyv tele van számukra ígérettel. A betűk is úgy jönnek egymás után, mint a képek — ha a tanítónéni vagy a tanítóbácsi szeretettel mutatja be a tankönyvet a tanulóknak. Itt a legkisebbeknél kezdődik a tankönyv megismerése, megszerettetése. Az 1 — 4. osztályban kevés tankönyvük van a tanulóknak, a tanítás főként az olvasás-írás és számolási készség fejlesztésére irányul. Még­is ez az alsó négy osztály döntő fontosságú az egyes tanulók későbbi ta­nulmányi eredményeire. Már a lgkisebbekkel meg kell értetnünk, hogy a a tankönyv legjobb barátjuk, és amit megtanulnak belőle, okosabbá, jobbá teszi őket. Az alsó négy osztály egyik fő feladata az értelmes ol­vasás tökéletes elsajátítása, amely nélkül nem lehet tankönyvből önállóan tanulni. Értelmes olvasás alatt értjük, hogy a tanuló nemcsak a szemé­vel látott szöveget tudja hibátlanul elolvasni, hanem az elolvasott szö­veg tartalmát is felfogja, sőt egy mondat, később több elolvasott mon­dat tartalmát — eleinte ragaszkodva a tankönyv szövegéhez — saját szavaival röviden el tudja mondani. Erre az olvasási módszerre kell az eddiginél nagyobb gondot fordítani, mert a felsőbb osztályokban főiként abban mutatkozik a hiányosság, hogy a tanulóknak nincs elég gyakor­latuk a szöveg megértésében. Ha az alsóbb osztályokban rászoktatjuk a tanulókat arra, hogy a szövegben mindig a tartalmat keressék, szo­kásukká válik ez az olvasási módszer, és később is így tanulják majd feladataikat a különféle tankönyvekből. A tanulókönyvtárból sokat köl­csönző tanulóink általában könnyebben tájékozódnak tankönyveikben is. A mese elovasása után saját szavaikkal elmesélni — a tankönyv egyes szakaszainak tartalmát önállóan visszaadni — ez legyen a célunk. Persze a tankönyv szavai feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy új isme­reteikről beszélni tudjanak, gyarapítsák szókincsüket, de az új megis­mert szóval önállóan alkossanak mondatokat. Ne engedjük, hogy tanu­lóink értelmetlenül „magolják” a szöveget! A verstanulásnál ugyan a látszat szerint szöveget tanulnak a tanulók, de a szavalás, hangsúly rögtön elárulja, hogy a tanuló érti-e a vers tartalmát. Ne tanuitassunk verset addig, amíg tartalmát nem tárgyal­tuk meg!

Next

/
Oldalképek
Tartalom