Szocialista Nevelés, 1961. január-augusztus (6. évfolyam, 1-8. szám)

1961-02-01 / 2. szám - Barsi Imre: Barangolás Holnapországban (recenzálta Szeberényi Zoltán) / Könyvekről

58 Könyvekről élményben, jóleső izgalomban lesz része, bár — véleményünk szerint — e könyv írásainak színvonala elmarad a szerző belföldi tudósí­tásainak művészi és műfaji szín­vonala mögött. Barsi ebben a könyvben is hű marad önmagához. Alaposan átta­nulmányozta leendő útjának állo­másait, azok történelmi és termé­szeti érdekességeit. A jelent és múltat egyforma érdeklődéssel kutató vérbeli utazó csillapíthatat­lan kíváncsiságával vezeti végig az olvasót a Szovjetunió európai és ázsiai területeinek egy részén. Nemcsak gyönyörködtet, hanem oktat is. Minden sora mögött érezzük sokoldalúan reagálni tudó szellemét, amely a kínálkozó ob­jektív élményanyagot líraisággal átitatott egyéni élményekkel és megfigyelésekkel szövi egybe. Nagyszerűen érzékelteti a Szov­jetuniót járt utazó egyik legmeg­rázóbb élményét, a végtelen tá­volságok lenyűgöző hatását, s a hatalmas távolságokat eltörpítő, a természet féktelen erőit béklyóba verő emberi munka dicsőségét. Mint a filmet, pergeti le előttünk az im­pozáns száguldás eseményeit. Áb­rázolási módja általában realiszti­kus, stílusa élvezetes, bár néhol feleslegesen patetikus. Sokszor néhány szóban is találóan érzékel­teti a lázas ütemű út gyors, felü­letes, mégis megkapó élményeit: „Taskent, a zöld lombok városa. A lombok itt azonban nem jelen­tenek fényűzést. Csak a lombsá­tor árnyékában viselhető el a ret­tenetes hőség, amely kilenc hóna­pon át uralkodik Üzbekisztán tá­jain. Taskentben évente kétszáz­ötven napon át forrón süt a nap! Az árnyék itt szükséglet, akár a viz vagy a levegő. Csillogó aszfalt­útón fut társasgépkocsink a repü­lőtérről. Felettünk a vakítóan kék égbolt és a sűrű lombok zöldje. Virágzó akácfák illata leng körül. Ez Taskent.” Különösen jól sikerült írások a Moszkvai séták, Taskent, a zöld lombok városa (bár a bes-aghacsi rózsacsokor történetét bátran ki­hagyhatta volna), Az Ararát tövé­ben és a fekete-tengeri utazás él­ményeit idézők. Dicséret illeti a szerzőt, hogy lelkesedése nem elő­re beállított, nem légbőlkapott, hanem közvetlen élményekre tá­maszkodik; megfigyelései az ob­jektív valóság alapján születtek. Elámul a jelen nagyszerűségén, de meglátja a múlt emlékeit is. Tisz­tában van azzal, hogy a szocialista építés reális alapja csupán a múlt haladó hagyományainak és a je­lennek szerves egységéből jöhet létre. Szépírói erényekkel használ­ja fel a történeti mondákat, a bibliai mítoszokat, a görög mito­lógia csodás meséit a szovjet nép nagyszerű eredményeinek illuszt­rálásához. Az „emlékek tengerének” ezer színben pompázó tükrét azonban itt-ott felhők árnyékolják. Köte­lességük erről is szólni. Vélemé­nyünk szerint némi csalódást érez az olvasó, mikor észreveszi, hogy a könyv tartalma csaknem telje­sen megegyezik a Hétben folyta­tásokban közölt írások szövegével. A könyvalakban közzétett tudósí­tások fokozottabb műgondot, na­gyobb körültekintést érdemelnek, mint amilyent egy képes hetilap igényel. Az emlékek újbóli felidé­zése a már alaposan megérlelt, ki­hordott élmények felülvizsgálásá­ra, kibővítésére, kicsiszolására ad­hatott volna alkalmat. Az a be­nyomásunk, hogy a tengernyi ern-

Next

/
Oldalképek
Tartalom