Szocialista Nevelés, 1961. január-augusztus (6. évfolyam, 1-8. szám)

1961-02-01 / 2. szám - A Köznevelés… / Folyóiratszemle

Könyvekről

59

lék sok szép kincse maradt még kiaknázatlanul. Bizonyítja ezt a keretűi szolgáló első és utolsó fejezet érezhetően nagyobb műgondja, bár ezekben sokszor erősen szentimentális és patetikus hangot üt meg. A könyv legnagyobb hibája azonban az, hogy a szerző, — bár meglát mindent, amit a jelen csodáiból, a múlt dicsőségéből, a művészet szépségeiből ilyen rövid idő alatt meglátni lehet —, nem látja meg kellő mértékben a minden szépség, minden dicsőség hősét, a szovjet embert. Beszél a leláncolt Prométheuszról, de nem említi az újkor Prométheuszait, a dolgozó népet. Sok szépet láttat, sok hasznosat tapasztaltat az olvasóval, de nem beszélteti, nem cselekedteti a történelem igazi mozgatóit, az embereket. Szerettük volna megismerni a szovjet társadalom tipikus alakjait, hallani beszédüket, véleményüket, terveiket stb. Nem hallgatható el, hogy a szerző tett

néhány ez irányú kísérletet (pl. az öreg üzbéggel folytatott beszélgetés), de a könyv műfaja és küldetése ennél sokkal többet igényel.

Az említetteken kívül is akad hibája a könyvnek, de el“ kell ismernünk az író munkáját gátló objektív nehézségeket is. Az utazás szédítő irama, az élménvek szemkápráztató egymásutánja eleve kizárja az alaposabb elmélyülést. Hatalmas mennyiségű, sokszínű, de felületes élményanyagra támaszkodhatott. S őszintén bevallhatjuk, — Egon Ervin Kisch óta nagyon nehéz kifogástalan könyvet írni ebben a műfajban. Barsi munkája így is teljesíti feladatát, s fogyatékosságai ellenére is követendő például szolgálhat a szerző írótársai előtt. Egy ilyen írás többet használ a Szovjetunió népei iránt táplált barátságunknak, mint egy sereg száraz, nem közvetlen élményen alapuló elő-' adás.

Szeberényi Zoltán

A KOMENSKÝ 1960. decemberi számából:

Jiŕí L o u k o t к а : Az új polgári tradíciók kérdésével és ezeknek a nevelésben való felhasználásával foglalkozik.

Nevelőmunkánk folyamán olyan hagyományokba ütközünk, amelyek gátolják a tanulók tudományos világnézetének kialakulását. Elemzés, magyarázat alapján azonban megtalálhatjuk az új, szocialista gondolkodás, az új tradíciók kialakításának feltételeit, aminek eredménye az örömteli munka és az élet problémáinak ésszerű megoldása.

Boris Csirkov, a Szovjetunió nemzeti művésze, aki életútját mint tanító kezdte, A tanítói munka nem közönséges szolgálat, hanem hivatás című cikkében arról ír, hogy a tanitó munkája valóban küldetés, alkotó munka, új módszerek állandó keresése és harc a sablonosság ellen, ami az agy és az idegrendszer állandó megfeszített munkáját igényli. A lelkesedéssel __ írt, szép sorokból kiviláglik, hogy az új ember kialakításában a tanítóra rendkívüli feladat vár. A tanító nem lehet csak a tudás, az ismeretek tárháza,