Szocialista Nevelés, 1961. január-augusztus (6. évfolyam, 1-8. szám)
1961-01-01 / 1. szám - Gaál Lászlóné: Hogyan dolgozzunk a tankönyvvel az általános műveltséget nyújtó iskolák alsó osztályaiban
5 Gaál Lászlóné: Hogyan dolgozzunk a tankönyvvel az általános műveltséget nyújtó iskolák alsó osztályaiban Az iskolai oktató nevelő munka jobb eredményeinek érdekében a pedagógia különféle módszerekkel kísérletezik. Ezek tökéletességén múlik, hogy tanulóink hogyan és mennyit sajátítanak el a tananyagból. Az oktató-nevelő munka fontosabb része az iskolában a tanítási órákon folyik le, ahol a tanító az új tananyagot helyesen felépítve világosan elmagyarázza. Itt a helyes magyarázat után a könnyebb felfogású, sőt a közepes tehetségű tanulók is megtanulják a tananyagot annyira, hogy a tanítási órán a magyarázat visszakérdezésénél általában helyes feleleteket adnak. Vannak azonban gyengébb tehetségű tanulóink is, akikkel szintén meg kell értetnünk a tananyagot. Ezek nehezebben fogják fel a magyarázatot, könnyebben felejtenek, és szükségük van gyakori ismétlésre, hogy a tananyagot nagyobb vonalakban emlékezetükben tartsák. — Egy-egy tanítási óra természetesen nem elég ahhoz, hogy a tananyagot minden tanulóban állandósítsuk. A tanítási óra befejező részében a tanulók házi feladatot kapnak, amely a lefolyt tanítási óra tananyagának tankönyvből való behatóbb átismétléséből áll. A házi feladat — legyen az tankönyvből való tanulás, vagy írásbeli munka — mindig azt a célt szolgálja, hogy tanulóinkban állandósítsa az elmagyarázott tananyagot annyira, hogy arra lehessen felépíteni a következő óra tananyagát. A tanuló a tankönyv segítségével készül el a következő órára, ez az előkészület gyengébb színvonalú, ahogyan erről az órák számonkérő részeiben meggyőződhetünk. A tanulók hiányos vagy eredménytelen feleletei lehangolják a tanítót, amikor azt látja, hogy hiábavaló volt a kimerítő magyarázat; némely tanuló a következő órán nem tud a tananyagból semmit. Keressük az okot. A legtöbb esetben ott látjuk a hibát, hogy a tanuló otthon nem ismétli át a feladatot, nem szentel az otthoni tanulásra elég időt, túl sokat szórakozik, játszik stb. Lehetséges, hogy sok esetben valóban így van. Sokszor azonban rádöbbenünk egy másik, kellemetlenebb valóságra. Megtörténik, hogy a tanulókat az ötödik vagy ennél magasabb osztályban olvastatjuk a tanítási órán a tankönyv szövegéből, és azt tapasztaljuk, hogy a tanuló küzd a szöveg olvasásával, összefüggés nélküli, akadozó szavakat olvas, s a szöveg értelmét sem ő, sem hallgatósága nem érti meg. Ez a tény kényszerít bennünket arra, hogy ha tanulóinkkal nem érjük el a kivánt eredményt, másutt is keressük a hibát. Ha a tanuló nem tud értelmesen olvasni, hiába adunk könyvből házi felada-
