Szocialista Nevelés, 1961. január-augusztus (6. évfolyam, 1-8. szám)

1961-02-01 / 2. szám - Gyakori fordítási hibák I. / Nyelvművelés

54

Gyakori fordítási hibák

i..

Hogy egymás kulturális kincseit jobban megismerhessük, hogy egymás fejlődését hathatósabban elősegíthessük, s a baráti kapcsolatok ápolását tettekben is kifejezzük, egyre több szépirodalmi és tudományos müvet, szakkönyvet és politikai vonatkozású sajtóterméket fordítunk, főként a baráti országok gazdag irodalmi tárházából. Napjainkban, amikor a dolgozók, a népek őszinte közeledésének gondolata diadalmasan tör előre, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a fordítás életszükségletté vált, mert előrehaladásunk, fejlődésünk meggyorsításának is a legbiztosabb záloga. Éppen ezért nem mellőzhetjük, s még kevésbé becsülhetjük le a fordítói munkát. De ne higgyük azt sem,‘ hogy könnyű, gépies munka a fordítás. Nem célunk e helyen a fordítás elméletével foglalkozni. Találhatunk hozzá bőven irodalmat. Csupán azokra a buktatókra, illetve szerkezetekre akarunk rámutatni, amelyekkel sűrűn találkozunk, mert például sajátságai az orosz vagy a szlovák nyelvnek, s amelyek fordításakor legtöbb esetben a rosszabbik utat, a körülményesebb, nehézkesebb átültetési megoldást szoktuk választani.

Amikor ezekből a nyelvekből fordítunk, egy pillanatig sem feledkezhetünk meg a magyar nyelv sajátosságairól. Ha ezeket nem tudatosítjuk, fordításunk színtelen, homályos, sőt zavaros. A sok közül csak néhány sajátosságra hívjuk most föl a figyelmet. Egyike ezeknek a magyar nyelv személyes jellege vagy konkrétsága. Mit kell ezen értenünk, kitűnik a következő egyszerű példákból. A szlovákban ezeket a természetes megszólítási formákat használjuk írásban: Milý otecko! Drahá mamička! Vážení priatelia! Magyarul viszont így szoktuk mondani vagy írni: Kedves Apukám! Drága Anyukám! Tisztelt Barátaim! — nem pedig: Kedves Apuka! Drága Anyuka! Tisztelt Barátok! — Amint látjuk, a szlovák megszólításokat, ha magyarosan, helyesen akarjuk fordítani, ebben az esetben birtokos személyragokkal kell ellátnunk, azaz valamiképpen konkrétabbá, személyes jellegűvé, határozotabbá kell tennünk a közérthetőség és a jobb hangzás kedvéért.

Vizsgáljuk ezt meg más esetben. Gyakran mondunk vagy hallunk ilyen mondatokat: A szavak elválasztása a szótagok határán történik. Az összetett szavak elválasztása az összetételt képző alkotóelemek szerint történik. Hogy jobban szemünkbe tűnjék a vizsgált jelenség fontossága, ezeket a megállapításokat tőmondattá egyszerűsíthetjük. így mondanánk: Az elválasztása történik. Mit veszünk észre? Azt, hogy hiá-