Szocialista Nevelés, 1961. január-augusztus (6. évfolyam, 1-8. szám)

1961-01-01 / 1. szám - A Köznevelés… / Folyóiratszemle

Könyvekről 29 megfeledkezni az ember egyik legna­gyobb és legszebb feladatáról, nem ha­nyagolhatják el gyermekeik nevelését. Ez a kötet számos jó tanácsot nyújt azoknak a szülőknek, akik gyermekeik nevelését egyik legfontosabb lelkiisme­reti feladatuknak érzik, és akiknek a he­lyes nevelés problémája szívügyük. A könyvből átfogó képet nyernek az ál­talános, valamint a néha már tipikus nevelési problémákról és ezek megoldási módjairól. — Különösen a munkára való neveléssel, a gyermekek irányításával, a jutalom és a büntetés stb. kérdéseivel foglalkozó fejezeteket ajánljuk a szülök figyelmébe. Kiváló pszichológusok és pe­dagógusok nevelői tapasztalatai alapján, konkrét példákon szemléltetve az olvasó megismerkedik az egyes korcsoportok lélektani sajátosságaival. A gyermek fej­lődési sorrendjében kapcsolódnak egy­máshoz az egyes fejezetek — a 6—10 éves, a 10—14 éves gyerekekről, a ser­dülőkről, a középiskolát végző ifjakról, valamint az ezekhez a korokhoz szerve­sen kapcsolódó problémák részletes fel­dolgozása, ilyen pl. a Miért nehéz az 5. osztály, Kisgyermekből iskolás lesz, A serdülők ba- rátkozása és egyéb fejezetek. Igen jól sikerültek az olyanfajta ta­nulmányok, melyek a szülők egyes téves nézeteire világítanak rá és fejtegetik az ilyen kérdéseket: melyik gyermekre mondhatjuk, hogy okos, vagy buta (a butaság nem azonos a tudatlansággal, azokat nevezhetjük butának, akiknek gondolkodása fejletlenebb korhoz rög­ződött), vagy például a szigor kérdése. Itt rámutat a szerző arra a figyelemre méltó tényre, hogy az 1945-ös esztendő mennyire döntő változást hozott a csa­ládi nevelésben is. A felszabadulás után fokozatosan eltűnnek a rettegetten szi­gorú apák és vaskezű anyák, baráti lég­kör alakult ki a szülők és a gyerekek közt, bár egyes szülők sajnos néha az ellenkező végletbe estek: elkényeztették őket, és túlzottan elnézőek voltak velük szemben. Van azonban a „kemény” neve­lésnek is elég híve ma is, akik szintén nem veszik tekintetbe a gyermek egyé­niségét, önállóságát, pedig az igazi szi­gor a gyermek megértésén és ismerésén alapszik. Ehhez kapcsolódik a szülői te­kintély kérdése is, amelynek mindig a példamutatás, a szó és a cselekedet össz­hangján kell alakulnia. Kilenc szerző műve ez a könyv, mégis egységes, mert valamennyien ugyanazon célért küzdenek, valamennyiüket azo­nos törekvés hatotta át: segítséget nyúj­tani a gyermekeiket szerető apáknak és anyáknak a szocialista ifjúság nevelésé­ben. Bár egyes gondolatok ismétlődnek, mégsem válik ez terhessé vagy unalmas­sá, mert szükségszerűen fokozottabban hangsúlyozzák a mondanivalót. Szeberényi Zoltánnó Шйша&шпМ/ A KÖZNEVELÉS 21. száma témaköz­pontja még mindig a tanévnyitó utasí­tás végrehajtása. Surányi Gábor Az álla­mi fegyelemről ír. Ha valamennyi pedagó­gus felelőssége teljes tudatában, szaksze­rűen, hivatásszerűen látná el feladatait — mondja a cikk írója —, úgy az ellen­őrzők gondjai lényegesen kisebbek len­nének. Kritikus szemmel nézi az igazga­tók munkáját is, akik sokszor társadalmi elfoglaltságukra való hivatkozással mu­lasztják el iskolai kötelességüket. Senki sem vállalhat olyan megbízásokat, ame­lyek az iskolai munkát hátráltatják, aka­dályozzák. A tanévnyitó utasítást a tan­testülettel közösen keil feldolgozni, ez alól senki sem vonhatja ki magát. Sokan nem ismerik elég alaposan saját szaktár­gyuk tantervi követelményeit. A pedagó­giai tevékenység iránti felelősségteljes viszony az állami fegyelem betartásának igen lényeges követelménye. Persze nem elég csak kijelölni a feladatokat, és a pedagógusok lelkiismeretességére, felelős­ségtudatára hagyatkozni, szükség van a rendszeres és állandó ellenőrzésre is. Az «

Next

/
Oldalképek
Tartalom