Szocialista Nevelés, 1961. január-augusztus (6. évfolyam, 1-8. szám)
1961-01-01 / 1. szám - Még egyszer az iskola és a család összhangjáról / Szülők iskolája
Szülők iskolája 27 Hibákról beszélni, — igaz — nem mindig kellemes. Sokan találva érzik majd magukat. Ha azonban a ráeszmélés a hibák megszüntetésére indítja a kedves szülőket, akkor nem hiába beszéltünk róla. No de vegyük sorba a legfeltűnőbb ilyen hibákat. A rendetlenség és rendszertelenség Minden pedagógus megköveteli a gyermektől, hogy irkáit, könyveit tartsa rendben. Feladatait tisztán, tetszetősen készítse el. Ügyeljen az osztály, iskolaudvar rendjére. De a gyermek minden ilyen irányú munkája eredménytelen marad, ha otthon azt látja, hogy édesanyja konyhája olyan munka közben, mint a csatatér. Itt nemcsak a ráhatás elve nem érvényesül, de praktikusan is ki van zárva a lehetősége annak, hogy a tanuló kifogástalan munkát végezhessen. Sok szülő ilyenkor azzal érvel, hogy sok a dolga, nem ér rá rendet csinálni. A hiba itt viszont már abban van, hogy a rendet megőrizni kell, nem pedig időnkint megteremteni. A rendszeretet azonban nemcsak a dolgok rendjét, hanem az életrendet is jelenti. Kell, hogy a felkelés, öltözködés, iskolába menés, étkezés, játék, szórakozás, olvasás, lefekvés, naponta ismétlődő ritmikus rendje beidegződjék a gyermek egyéniségébe, és számára szinte nélkülözhetetlen életfeltétellé váljék. Vagyis a gyermek hanyagságának, kapkodásának, kötelességmulasztásának leginkább a családi élet rendszertelensége az oka.- A pontatlanság Az életrenddel szoros kapcsolatban van a pontosság. Nem „majd”, hanem mindent a maga idejében kell elvégezni. A gyermek még nem érezheti a pontatlanság egész életre kiható hátrányait. Mert a pontatlan ember nemcsak az iskolából késik el, hanem később a munkahelyéről is. Ezzel elveszti munkatársai megbecsülését, felettesei bizalmát. Milyenné válhat az az alapjában rendes, pontos gyermek is, aki azt látja, hogy édesapja vagy édesanyja ezzel a felkiáltással indul naponta munkába — Na, ma megint nem érek oda időben a munkahelyemre!? — miközben állva issza ki a kávéját, s közben kabátját gombolja. A kényeztetés Ez igen gyakori általános hiba és igen sok bajnak az okozója. A „család szemefényét” Zsuzsit vagy a mi kis Jóskánkat 6-éves korára gyakran hozza a szülő ezzel a sóhajjal: „Tanító néni kérem tessék megnevelni, mert mi már nem bírunk vele.” De éppen ezek a szülők azok, akik eddig „a kicsi” minden hibáját azzal intézték el, hogy „majd megváltozik; ha nagyobb lesz, megjön az esze”. Vagyis az időtől várták azt, amit maguk nem végeztek el. Pedig milyen nehéz munka vár minden pedagógusra ilyen önhitt, szeszélyes, követelőző, önző, puhány gyermekkel. Mert ezek a nem hízelgő tulajdonságok rendszerint a kényeztetés nem kívánatos eredményei. Mennyi leleményesség kell ahhoz, míg az ilyen gyerek megtanul lemondani valamiről a társai javára, míg megszokja, hogy az egész osztály nem körülötte forog, s míg önzetlenné s mindenki számára szeretetre méltóvá válik. Szerettem volna még ennek fordítottjáról: a nyers, túl szigorú ne
