Szocialista Nevelés, 1961. január-augusztus (6. évfolyam, 1-8. szám)

1961-01-01 / 1. szám - Mikor hagyhatjuk el a módhatározóragot / Nyelvművelés

24

A szovjet pedagógiai irodalomból

nító. Az évek folyamán ott tudást szerzett, némi ismereteket gyűjtött ugyan, de csak akkor lesz belőle „tanító”, ha a legnehezebb két próbát is megállja — az osztályban és a tanítói közösségben. Sokban rajtunk, tanítókon, múlik — milyen lesz a mi ifjú kartársunk.

Minden fiatal tanító, aki ma belép az iskolába, igazi alkotóvá kell hogy váljon.

Nincs jogunk megengedni, hogy az új, az átszervezett iskolában, ha csak egy százalékban is, — pedagógus-selejt legyen. Ha az orvos a betegnek nem azt az orvosságot adja, ami kell — bíróság elé állítják. A mi foglalkozásunk is olyan, mint az orvosé — nem tűr selejtet. Az iskola átszervezése alkalmából erről megfeledkeznünk — nem szabad!

ngefemiMis

Mikor hagyhatjuk el a módhatározóragot

(Éppen — épp, roppant — roppantul, egészen — egész)

Egyre gyakrabban hallunk ilyen ragtalan határozószóval bővített mondatokat: A fellépés egész jól sikerült. Szörnyű hideg volt az idő. Biztos láttad valamelyik filmben. Kész vagytok? Rettenetes meleg volt. Azt hiszem, hogy elhangzásuk után legtöbbünkben felmerül a kérdés: Helyesek ezek a határozószói alakok, nem inkább az egészen, szörnyen, biztosan, készen, rettenetesen toldalékos formákat kellene-e használnunk, mint ezekben a példákban: Gyorsan telik az idő. Mélyen alszik. Illedelmesen viselkedett. — Már az is jó jel, ha kételkedünk a helyes, a megfelelőbb alakhasználatot illetően, de még jobb, ha ellenőrzéssel sikerül is eloszlatnunk aggodalmainkat a választott alak helyességének tekintetében. Ezekben az esetekben minden bizonnyal az utóbbi, a rágós alakokat tartjuk alkalmasabbaknak, természetesebbeknek.

Amikor azonban ezeket a verssorokat olvassuk: Bölcsőd az, majdan sírod is, / Mely ápol s eltakar (Vörösmarty), vagy: Ottan némán, mozdulatlan álltam, / Mintha gyökeret vert volna lábam (Petőfi), Szól a szája szólítatlan, / gondja kél a gondolatban (József A.) — helyénvalónak tartjuk a majdan, ottan rágós határozószókat is meg a mozdulatlan, szólítatlan ragtalan formákat is, ellenben beszédünkben vagy írásunkban fordítva járnak el, azaz az első kettőnek a majd, ott végződés nélküli, a második párnak pedig a mozdulatlanul, szólítatlanul rágós alakját használnánk.

Helyesen ítélkezünk, és szabályosan járunk el, ha így cselekszünk. Vajon miért? Lehet, hogy hirtelenében nem is tudnánk álláspontunkat röviden és meggyőzően megindokolni, legfeljebb nyelvérzékünkre hivatkoznánk. De menjünk tovább. Nincs kizárva, hogy a határozószók hasonló viselkedése miatt szófaji elemzéskor hibát követhetünk el, s a ragtalan határozószókat a melléknevek közé soroljuk. Ilyen mondatokra gondo-