Szocialista Nevelés, 1961. január-augusztus (6. évfolyam, 1-8. szám)
1961-01-01 / 1. szám - Mikor hagyhatjuk el a módhatározóragot / Nyelvművelés
Nyelvművelés 25 lünk: Mely édesen beszélgettem, / Ha olykor szemben lehettem. — Mely hidegen traktál velem ... S bármely hévén szorongattm, Szíves kölcsönt nem kaphattam (Csokonai: Dorottya kínjai). Vagy: Gyermektelen, diák-fiatlan / Dallal kell Tavaszban futkosnom, / Diákosan és, megriad- tan (Ady: Tavasz van, úrfi). Hogy nyelvérzékünk sugalmazását jobban megértsük, és hitelt adjunk neki, hogy az elemzési hibaforrást megszüntessük, tanácsos időközönként régebbi ismereteinket felújítanunk és kiegészítenünk. Annyit leszögezhetünk, hogy mai nyelvünkben vannak mind ragtalan határozószók: tegnap, ma, este, már, mind ragosak: jól, sebesen, folyton, teljesen, rendületlenül. A költőktől idézett példákból azt is láthatjuk, hogy a rágós és ragtalan alakok között stiláris különbség, érték is mutatkozik, tehát nem helyettesíthetik egymást minden összefüggésben: legottan, majdan, mihelyst, — mozdulatlan, rendületlen, szertelen, mert például archaizálásra, a népi beszéd érzékeltetésére, nyomosításra és még több egyéb árnyalat kifejezése alkalmasak egyik vagy másik formájukban. Viszont vannak olyan határozószóink is, amelyeknek egyaránt használhatják rágós és ragtalan alakjukat, pl. ekképen — ékkép, ahogyan — ahogy stb. Határozószavainknak ez az alaki kettőssége és a hozzájuk tapadó jelentésárnyalat annak a történeti alakulásnak, fejlődési útnak egy-egy szakaszát őrzi, amelyet megtett ez a szófajunk. Megértésükhöz két mozzanatot, két fejlődési tendenciát emelünk ki. Valamikor inkább a ragtalan határozószókat használták nyelvünkben, tehát az ilyen típusúkat: holnap, ma, sok, még, este. Ezt a kifejezési módot később háttérbe szorították, jobban mondva gazdagították a névszói eredetű rágós formák, mint éjjel, nappal, tavasszal, estén, késön, akkoron, messzi — messze, keresztül, békén — békében, nyugton, bízvást, örömest, hiába, képest, gyanánt, immáron, ide, oda, egyébként, apránként, kint, benn, mögött, egy kicsit, egy cseppet, annyit stb. Egész sor rag lett mód- vagy módozathatározószóraggá. Ezek analógiájára aztán korábbi ragtalan vagy már elhomályosult rágós alapszóhoz is járult határozószórag; így jöttek létre ezek a formák: mostan, ígyen, majdan, azértan, bent. Idővel ismét a ragtalan határozószóknak kedvezett a nyelvhasználat, s a rágós formák mellé megteremtette a toldalék nélkülieket: akkoron — akkor, azon képpen — akkép, sehogyan — sehogy, éppen — épp, mozdulatlanul — mozdulatlan, szótlanul — szótlan, milyen — mily — mely, jobban — jobb. A mai nyelvünkben meglevő rágós és ragtalan határozószók tehát nagyrészben a két forma harcának, kölcsönös hatásának és váltakozó erejű érvényesülésének az eredménye. Nyelvhelyességi szempontból annyit: 1. Nem lehet semmiféle kifogás a megszokott, közhasználatú ragtalan határozószók ellen: vasárnap, tegnap, ma, este, de ne népszerűsítsük, és ne irodalmasítsuk a köznyelv újabban terjedő rövid formáit, mint: jobb, egész, kész, erős, rég, hasztalan, meglehetős, közvetlen stb. írásban használjuk inkább rágós alakjukat: jobban szeretem, egészen jól, készen leszünk, erősen; kegyetlenül, biztosan, bámulatosan, szörnyen stb. 2. Tegyünk különbséget a melléknév, igei-névszói rész és a határozó
