Szocialista Nevelés, 1961. január-augusztus (6. évfolyam, 1-8. szám)
1961-01-01 / 1. szám - Hasák Vilmos: Fordítsunk több gondot a versmondásra!
12 Fordítsunk több gondot a versmondásra! szetes a mozgás, a versmondás viszont az előadót szinte teljesen megfosztja a színészi mozgás lehetőségeitől. A versmondónak majdnem mindig hanggal és arcjátékkal kell kifejeznie ugyanazt, . amit a színpadi művész a szereplőtársak közreműködésével, a szó és a mimikái cselekvés mellett mozgással és a művészi segédeszközök egész sorával fejez ki. A hallgatóság nem látja sem a versben szereplő személyeket, sem a történés színhelyét, hanem mindezt a versmondónak kell el- képzeltetnie — a hangjával. A versmondásban mozgásnak, gesz- tikulálásnak alig van helye. (Esetleg annyi lehet, amennyit az abban szükségszerűen vállalt színészi feladat feltétlenül megkövetel). A vers maga is bizonyos képet nyújt a tartalomról. Sorai hosszúsága vagy rövidsége, az egy szakaszon belüli sorok száma, a versszakok alakja — melyek esetleg egy versen belül is többször változnak, — a szakaszok egymás mellé vagy egymás fölé helyezett- sége a vers belső ritmusának, gondolati és érzelmi intenzitásának kifejezői. A versmondásban az értelmi és érzelmi színezés változatossága a szavalás szóbeli, hangbeli és hang- színbeli elemeitől függ. Hogyan jog junk hozzá a vers- szöveg megtanulásához? A legjobb versmondók a szöveg- tanulás során — függetlenül a vers terjedelmétől — mindig elejétől végig és hangosan olvassák a költeményt. Azért tartják helyesnek ezt a tanulási módot, mert így mindig teljes egészében látják a művet. Ha a versmondó a verset újból elolvassa, egyszer csak észreveszi, hogy a vers a maga (a versmondó) mondanivalójává lett. A verset — bár a vers koncepciójának megértése után a könnyebb elsajátítás kedvéért feloszthatjuk rövidebb szakaszokra (általában versszakokra) — semmi esetre sem szabad „magolni”, tehát erőszakkal emlékezetünkbe vésni, mert a szavalás a betanult szövegnek nem egyszerű könyv nélkül való felmondása. A hangos olvasást azért ajánlják, mert a hallással, látással és az egyidejű szájmozgással a vers szövege sokkal könnyebben beidegződik. Az ajánlott munkamódszer a mű teljes átéléséhez és megelevenedésé- hez vezet. Ascher Oszkár, a versmondás egyik élő mestere, felhívja a kevésbé tapasztalt versmondók figyelmét, hogy a teljes átéléssel való előadást is fenyegeti a hely, a körülmények minden változása. A versmondónak ugyanazt a hatást kei kiváltania ugyanazzal a költeménnyel egy nagy színházterem színpadán, vagy egy szerényebb méretű kultúrterem néhány százfőnyi közönsége előtt a dobogón, sőt egy szoba húsz-, harmincfőnyi baráti hallgatósága előtt is a padló szintjén állva. Ezért: nem szavalhatunk egyformán különböző körülmények között. A hangerősségnek és a hangszínek változatainak feltétlenül alkalmazkodniuk kell a változó körülményekhez. Köztudomású, hogy beszédünkben a hangsúly igen fontos szerepet játszik. Minden mondatban van olyan hangsúlyos — nagyobb nyomatékkai mondott — szó, amely a többi hangsúlyos szó közül szinte kiválik, mert fontosabb, és jelentősége sokszor több mondaton át is érezteti hatását.
