Szocialista Nevelés, 1961. szeptember-1962. augusztus (7. évfolyam, 1-12. szám)

1961-09-01 / 1. szám - Lukovics Izabella: Az iskolaév újdonsága: a szlovák nyelv tanítása a 2. évfolyamban

Lukovics: A szlovák nyelv tanítása a 2. évfolyamban

17

hogy a szlovák órát örömmel várja, és legkedveltebb tantárgyai közé tartozzék. El akarjuk érni, hogy a magyar tannyelvű iskoláink tanulói megszeressék, tökéletesebben elsajátítsák a szlovák nyelvet, megismerjék a szlovák és a cseh nemzet gazdag irodalmát, műveltségét, hogy a proletár nemzetköziség szellemében igaz szocialista hazafiakká váljanak.

Munkánkban az élő beszédből indulunk ki, mert a gyakorlat azt mutatja, hogy az idegen nyelv tanításában a legjobban bevált módszer az, ha annak oktatását az élő beszéddel, a mi esetünkben a legegyszerűbb szlovák szavaknak és kifejezéseknek szóbeli elsajátításával kezdjük. A tanuló először hallja és értse meg a legegyszerűbb szlovák szavakat és kifejezéseket, majd tanulja meg ezeket kiejteni, s egyszerű mondataiban alkalmazni. Ezzel elérjük, hogy a tanuló mindjárt kezdetben olyan ismeretekhez jut, amelyeket azonnal fel is használhat. Megérti az első szlovák nyelvű kérdéseket, a köszöntést, s válaszolni is tud rájuk. A legelső órától kezdve az az érzése, hogy új nyelven beszélget, melynek a tanulása érdekes és nem nehéz.

A szlovák nyelv tanításakor nem mellőzhetjük az anyanyelvet, mert ez természetellenes és a gyakorlatban megvalósíthatatlan volna. De hangsúlyozzuk, csak kisegítő eszközként alkalmazzuk. Nem fordíthatunk állandóan, mert így a tanuló figyelme megoszlana az anyanyelv és a szlovák nyelv között. Mivel anyanyelve közelebb áll és megszokottabb, figyelme inkább arra összpontosulna, mint a szlovák nyelvre. Ez károsan hatna a kiejtésre, és nem biztosítaná a szlovák nyelv elsajátítását.

A legalkalmasabb itt a kombinált vagy vegyes módszer használata, mely az oktatás alapjául az élő, társalgási szlovák nyelvet veszi. Közvetlenül alkalmazza a szlovák nyelvet, amikor a környezet tárgyait ismerteti és beszélget. Szükség esetén megengedi az anyanyelvvel való összehasonlítást, de csak olyan mértékben, amennyiben a szlovák nyelv megtanulásában segít.

Mivel rendkívül fontos, hogy a gyermek a szlovák nyelvet minél gyakrabban, minél többet hallja, és maga is közvetlenül alkalmazza, helyes lenne, ha a tanító a munkára nevelés, a képzőművészet, a zenei nevelés, a testnevelés egyes fogalmait pl.: spievaj, vystrihuj, nalep, modelovanie, šijem, modelovacia hlina, utekaj, choď, pochoduj, maľovanie, skladaj z paličiek stb. hasonló leggyakrabban használt szavakat, kifejezéseket az illető órán szlovákul is ismertetné, alkalmilag megemlítené. Nem úgy értjük, hogy azokon az órákon szlovák órát tartsunk, csak alkalmilag a magyar kifejezések mellett említsük meg azokat szlovákul is, hogy a tanulók szókincse így is gyarapodjék. Szünetekben is szólhatunk a gyermekhez szlovákul. Tanítsuk meg őket használni a „prosím, nech sa páči, ďakujem, prepáčte, otvor-zatvor okno, zotri tabuľu, zavolaj školníka, podaj kriedu” stb. szavakat és a köszöntési formákat.

A tanítási órán a tanító olyan változatos munkamódszerekhez folyamodik, melyekkel biztosítja, hogy a gyermek figyelmét nemcsak felkelti, hanem élénk érdeklődését fenn is tartja. A tanuló életkorának megfelelően alkalmazza munkamódszereit, olyan foglalkozásokat alkalmaz, melyek a szlovák órát érdekessé, színessé, mozgalmassá teszik, melyeket a gyermek kedvel. Ilyenek: egészen egyszerű, könnyű énekek; versikék-