Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1960-04-01 / 4. szám - Kovács Béla: Édes anyanyelvünk védelmében… / Nyelvművelés

140

Nyelvművelés

natkozik, akkor az „ami” névmást kell használnunk, így: ,Mindent elolvastam, amit Laci hozott.”

Tele van beszédünk „eztet”, „aztat” kettőzött tárgyesetű mutatónévmással az ,,ezt”, és „azt” helyett. Kerüljük a helytelen kettőzést, a helytelen alak használatát.

Igen gyakran használják a németes szószerinti fordítást: „El van utazva.” „Fel van nőve.” ,,Meg lesz betegedve.” és ehhez hasonlókat. Miért nem szebb és helyesebb így: „Elutazott.” „Felnőtt.” „Beteg lesz.” így tömör, és magyaros, de helyes is. (Erre vonatkozólag lásd a Sz. N. 1959. évi januári számát.)

Az igekötők használatánál teljes a zűrzavar. Ilyeneket hallunk: „kitárgyal”, vagyis kitárgyalta az ügyet”, „átbeszélte a kérdést”, „kihozta a lényeget”, „beindította a vitát”, stb. Kitárgyalta az ügyet, ez annyit jelent, hogy kifelé és nem befelé tárgyalta az ügyet. A magyar ember nem ki, vagy be, de megtárgyalja az ügyet, mint ahogy a szavát is nem betartja, de megtartja. Sokszor halljuk „átbeszélik a kérdést.” „Kihozta a lényeget.” E helyett mondjuk: „Rámutatott a kérdés lényegére.” A vitát sem kell beindítani, mivel az nem motor, de jobb, ha egyszerűen elkezdjük, vagy elindítjuk és szépen vitatkozunk.

Szinte megszokottá vált ma már, hogy valamit „leszámláznak”, „leellenőriznek”, „lenyugtáznak”, „kiértékelnek” és „ledolgoznak” az emberek. Itt az igekötők helytelen kapcsolása éppen a fogalmak el- ködösítését, elferdítését eredményezik, és felesleges szószátyárkodáshoz vezetnek. A számláz, ellenőriz, értékel, nyugtáz, dolgozik igék igekötők nélkül még jobban kifejezik azt a cseüekvést, amit a „leszám- lás”, „leellenőriz”, „kiértékel”, „lenyugtáz” és „ledolgozik” akar jelenteni. Ilyen

torzszülött szavakra semmi szüksége anyanyelvűnknek.

Igen ..népszerűén és főleg általánosan használják ezeket is: „Dönt az ügy felett.” „Jótállás mellett adta el.” „Barátja útján jutott lakáshoz.” Itt a névutókat használják helytelenül. Helyesen: „Dönt az ügyben.” „Jótállással adta el.” „Barátja révén (segítségével) jutott lakáshoz.” így hangzanak ezek a mondatok helyes magyarsággal.

Nem ritka a közbeszédben az „egy” határozatlan névelő felesleges használata sem, mikor azt mondják: „Ez nem egy jó dolog.” Vagy: „Jóska egy jó tanuló.” Itt az „egy” kitétele teljesen felesleges. „Ez nem jó dolog.” Vagy: „Jóska jó tanuló.”

így sokkal egyszerűbb, rövidebb, helyes is, magyaros is.

„Hogy nézett ki?” „Milyen jól néz ki?” „Nahát, hogy te milyen jól nézel ki!” Ez a „kiszólás” csaknem általános. Miért nem mondjunk így: „Milyen volt?” „Milyen jó színben vagy?” „Nahát, hogy milyen jó egészséges vagy?”

Végül említsük meg az „e” kérdőszócska használatát is. Ezt a kis egybetűs sza- vacskát odateszik, ahova éppen kedvük tartja, vagy ahová éppen „kapásból” jön, és ilyen mondatokat alkotnak vele. „Meg-e tanultad a leckét?” „Otthon-e leszel délután?” Néha még meg is kettőzik, így: „Jó-e lesz-e?” Az „e” kérdőszócskát mindig közvetlenül az ige után használjuk. Pl. Megtanultad-e a leckét?

Csak a fenti néhány kiragadott példán is láthatjuk, hogy mennyire helytelen mindennapi beszédünk nyelvhelyesség, nyelvtisztaság, jóhangzás és magyarosság szempontjából.

Nekünk pedagógusoknak elsőrendű kötelességünk, hogy — jó példát mutatva — ifjúságunkat anyanyelvűnk megbecsülésére, a helyes és szép magyar nyelv használatára neveljük.