Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1960-04-01 / 4. szám - Tolvaj Bertalan: Egy jó tankönyvről / Tankönyvbírálat
141 TANKÖNYVBÍRÁLAT Egy jó tankönyvről (Dr. Turczel Lajos: Magyar irodalmi olvasókönyv — kísérleti tanulmányi szöveg a csehszlovákiai, általános műveltséget nyújtó magyar tannyelvű iskolák 9. évfolyama számára, SPN, 1958). A pedagógus egyik legnagyobb öröme a jó tankönyv. Oktató-nevelő tevékenységének az eredményei nem kis mértékben függnek tőle. A diák munkáját is megkönnyíti, s jelentős nevelési értéke van: megkedveltet! a tantárgyat. Ilyen tankönyv a fent megjelölt Turczel-féle kilencedikes irodalomtörténet. Mintegy fél éve használjuk iskolánkban, és nagy megelégedéssel kell nyilatkoznunk róla. Örömet szerez tanulónak és pedagógusnak egyaránt. Nagy előnye e könyvnek, hogy a felszabadulás utáni magyar tankönyv- irodalmunk tízéves történetében először sikerült megvalósítania az ismeretanyag helyes kiválasztását, az alapvető tananyag meghatározását, anélkül, hogy lényeges irodalomtörténeti részek kimaradtak volna, s hogy a szerző a tudományos színvonal igényéből engedett volna. Megállapításai, következtetései az irodalomtudomány leszűrt, elfogadott eredményeit tartalmazzák. A szemelvények az író vagy költő legjellemzőbb alkotásait nyújtják. A tankönyv további pozitívuma, hogy túlzott aktualizálás vagy erőszakolt következtetések nélkül hatékonyan hozzájárul a tanulók erkölcsipolitikai neveléséhez. A szerző határozott, harcos állásfoglalása a tanulókban is szilárdítja a társadalmi haladásba vetett hitet, alakítja világnézetüket, mélyíti hazaszeretetüket, neveli nemzeti öntudatukat, s a közös magyar-szlovák kulturális kincs megbecsülésére ösztönöz. A szlovákiai vonatkozású irodalomtörténeti jelenségeket a szerző különös figyelemmel követi (Tinódi, Szilágyi és Hagymási, Balassi Bálint, Thököly Imre, Rákóczi, Kazinczy). Kiemelkedő erénye a könyvnek a rendszeresség, áttekinthetőség. Logikai terve világos, következetes, egységes. A tananyag pontokba van szedve, amelyek terjedelme nagyjából azonos egy-egy tanítási egységgel. Ez igen megkönnyíti mind a pedagógus, mind a diák munkáját. Nagyon hasznos lenne, ha ezt a módszertani elvet a felsőbb évfolyamok irodalomtörténeti tankönyveinek a szerkesztésében is érvényre juttatnák. Az áttekinthetőséget és használhatóságot növeli a gondos grafikai kivitelezés (kiemelések, aláhúzások stb.), amit ugyancsak követni kellene a tize- dikes és tizenegyedikes tankönyvekben is. Fontos szerepet töltenek be az olyan kortörténeti vonatkozású bevezetők, mint A magyarság történelmi és társadalmi viszonyai az ős- költészet korában, A reformáció mozgalma és jelentősége a magyar irodalomban, A kuruc kor viszonyai, A felvilágosodás társadalmi és irodalmi hatása Magyarországon stb., mivel egyrészt a tanulók hiányos történelmi
