Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1960-02-01 / 2. szám - Bertók Imre: A népköltészet szerepe az óvodai nevelésben IV.

50 Bertók Imre, Komárno: A népköltészet szerepe az óvodai nevelésben (Folytatás) Láncmese vagy halmozó mese: Ezek a mesék ajánlatosak a kiscsoport és a középcsoport számára. Gaz­dagítják a gyermek fogalomkörét, az állandóan ismétlődő fogalomcsoportok mélyen bevésődnek a gyermek tudatába, és a nyelvi fordulatok fejlesztik a gyermek nyelvkészségét. Azonkívül gyönyörködtetik is a gyermeket, mert elevenségükkel és érdekességükkel lekötik figyelmét. A halmozó mese ezer lehetőséget nyújt arra, hogy a gyermek játékos kedve a maxi­málisan megnyilatkozzék. Az állandó fordulatok, szójátékok által sajátítja el a gyermek az anyanyelv finomságait, zenéjét. A népmese tehát a nyelv - fejlesztés sarkpontja, elsődleges alkotója. Mindezek az előnyök megtalál­hatók és az óvodai nevelésben kihasználhatók pl. a következő láncmesék­ben: Incike-pincike, Gazdag ember és a Jakab szolgája, A kis kóró. Köz­löm az utolsót, hogy a válogatásnál legyen támpontja az óvónőnek: A KIS KÖRÖ Volt egyszer egy kis madár, s ez rászállt egy kis kóróra, hogy ringassa őt. De a kó­ró nem ringatta. Elment hát a madár a kecskéhez, hogy rágja el a kórót, de ez sem hallgatott rá; majd a farkashoz, hogy egye meg a kecskét, a faluhoz, hogy kergesse el a farkast, a tűzhöz, hogy égesse el a falut, a vízhez, hogy oltsa el a tüzet, a bikához, hogy igya meg a vizet: a furkóhoz, hogy üsse agyon a bikát, a féreghez, hogy fúrja ki a furkót! — de hiába: a féreg nem ment furkót fúrni, a furkó nem ment bikát ütni, a bika nem ment vizet inni, a viz nem ment tüzet oltani, a tűz nem ment falut égetni, a falu nem ment farkast kergetni, a farkas nem ment kecskét enni, a kecske nem ment kórót rágni, s a kóró mégsem ringatta a kis madarat. Ekkor elment a kismadár a kakas­hoz: kakas kapd el a férget! Szalad a kakas, kapja a férget, szalad a féreg, fúrja a fur­kót. Szalad a furkó, üti a bikát, szalad a bika, issza a vizet, szalad a viz, oltja a tüzet, szalad a tűz, égeti a falut, szalad a falu, kergeti a farkast, szalad a farkas, eszi a kecs­két, szalad a kecske, rágja a kórót, a kóró bezzeg ringatja a kis madarat. Boncoljuk egy kissé ezt a láncmesét, azt látjuk, hogy tömörségével a magyar ember jellegzetes modorát tükrözi vissza. Szalad a furkó, szalad a viz ... példái a megszemélyesítésnek, melyet a gyermek öntudatlanul elraktároz agyában. A ritmikus lejtésre pedig elsőrangú példák ezek a me­sék, a kétütemű ősi nyolcas ez prózában: Féreg nem ment / furkót fúrni, Furkó nem ment / bikát ütni, Bika nem ment / vizet inni, Amíg a cselekmény lassúbb, kevesebb a metszet is, majd a cselekmény meggyorsulásával a metszetek is kisebbek, dinamikusabbá válnak:

Next

/
Oldalképek
Tartalom