Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1960-12-01 / 12. szám - Levelezőink írják…
Levelezőink írják 413 tályban akadnak tehetséges tanulók, akik könnyen tanulnak, szépen írnak, jól számolnak, és ezek a későbbi évek folyamán is rendszerint megmaradnak jeles vagy kitüntetett tanulónak. Feltehető a kérdés: ki érdemli a jutalmat? Az a tanuló-e, aki minden fáradság nélkül, könnyen és csak nagyon keveset tanul, mert könnyen megérti a magyarázatot, vagy az a tanuló is megérdemelné a jutalmat, akinek felfogása nehéz, de kitartó szorgalommal, erős akarattal és nagyobb munkabefektetéssel a négyest, — hármast esetleg kettesre tudja kijavítani? Vagy jutalmazzuk mindkét fajtát? És vajon nem érdemelne-e az a tanuló jutalmat, aki tanulmányi előmenetelben nem jeles, de rendkívül tisztán tartja könyveit, tanszereit, példás a személyi tisztasága, ruházata és minden dolgozata, munkája? Érdemes lenne ezen is elgondolkodni, ezt a problémát is megvitatni. Ügy gondolom, hogy az ilyen jutalmazások kedvezően befolyásolnák esztétikai nevelésünk eredményeit. Természetesen itt is mérlegelni kell a helyzetet, mert nem jár jutalom annak a tanulónak, aki egyedül van a családban és édesanyján kívül még két nagymama is csak vele törődik. De jutalmat érdemel az a tanuló, aki 4—5 gyermekes családból jön, esetleg édesanyja dolgozik, és ennek ellenére mindig példásan tiszta. Ez azt jelenti, hogy saját maga is ügyel a tisztaságra, szereti a rendet. Mint minden nevelési kérdés, úgy a jutalmazás kérdése is sokrétű. Valóban sokat lehetne erről vitatkozni. Ha tapasztalt pedagógusaink vita vagy tanácsok formájában hozzászólnának e kérdéshez lapunk hasábjain, úgy mindnyájan sokat tanulhatnánk belőle, és ež nevelési munkánkat e téren bizonyára elősegítené. Alapfokú kilencéves iskoláink eredményes oktaót-nevelő munkája megköveteli az eszme-politikai, szakmai és módszertani szempontból színvonalas tankönyveket. Ezért ezeknek a tankönyveknek a megírása, előkészítése elsőrendű jelentőségű. A tankönyv, amelyet kiegészít a tanító magyarázata, alapfokú kilencéves iskoláinkban továbbra is az ifjúság oktatásának-nevelésének fő forrása marad. Bár a távolbalátó készülék, a rádió és a film korszakában a könyv már a tudományos megismerésnek korántsem egyedüli eszköze, mégis ezen a téren a legjelentősebb helyet foglalja el. Csak a könyv nyújthat megfelelően rendszeres -és mély ismereteket, és semmiféle más eszköz nem helyettesítheti. Az új tankönyvek nagymértékben meghatározzák és befolyásolják egész fiatal nemzedékünk fejlődését a szocializmus építésében és a jövő kommunista társadalmában. A tankönyv az első — ismereteket nyújtó — könyv a gyermek életében. A fiatal embernek a tudásvágya, a tudományhoz és a kultúrához való viszonyulása nem kis mértékben attól függ, hogyan kötötte le érdeklődését gyermekkorában a tankönyv. Mielőtt hozzáfognánk új tankönyveink írásához, mindezeken el kell gondolkodnunk. Egyúttal tanulnunk kell a tankönyvírás terén szerzett eddigi tapasztalatainkból is. Hiszen különösen a tanítók kifogásolják méltán a tankönyveket. Az alapfokú kilencéves iskola koncepciója megköveteli, hogy a tankönyveket a tanulók korához és értelmi fejlettségéhez mérten írják. A tankönyvnek csak az alaptananyagot kell tartalmaznia, csak annyi — az alaptananyagra épített — feladatot és gyakorlatot, hogy megkönnyítse a tanító számára a tanulók önálló munkájának megszervezését, különösen a részben osztott és osztatlan iskolákban. A tankönyv a tanuló alapvető tanítási segédeszköze. Segíti a tananyag ismétlésében, a már átvett tanaanyagrészekkel való kapcsolásában, a tanító magyarázatának alaposabb megértésében stb. Fontos, hogy tudatában legyünk annak, hogy a tankönyv elsősorban a tanuló számára készül. Ezért nem szabad, hogy utasításokat, módszertani anyagot közöljön a tanító részére. A tanító számára pedig a tankönyv kötelező egész eszmei irányzatával. Segítségére van a tanterv által előírt tananyag tartalmának és terjedelmének megFehér Dóra Az alapfokú kilencéves iskola új tankönyveinek írásáról
