Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1960-12-01 / 12. szám - Levelezőink írják…
412 Évforduló is. A katonaéletből azonban kiábrándul. 1855-ben Pétervárra megy, hogy bekapcsolódjon az irodalmi életbe. Majd külföldön tanulmányozza a népoktatást falusi iskolái számára. Hazatérve újból Jasznaja Poljanán telepszik le. írói pályáját önéletrajzi trilógiával kezdi: Gyermekkor, Kamaszkor, Ifjúság. Ezekből látjuk, hogy Tolsztoj realista író létére mégis rendelkezik — akárcsak Rousseau — azzal a tulajdonsággal, hogy hibáival együtt szereti önmagát megmutatni a világnak. Ebben az emberek iránti szeretete nyilvánul meg. Későbbi regényeiben egyes hősei: Pierre, Levin és Nehljudov alakjában ábrázolja önmagát. Katonáskodásának a hatására írta a Szevasztopoli elbeszélések című kötetét. Ebben már megtalálhatók későbbi kiváló írói jellemvonásai, különösen a tolszto- ji pontos látóképesség. Sok szempontból ezt a művét a Háború és béke előképének tekinthetjük. Nagy történelmi regényét, a Háború és békét 1864—69 között írta. Bátran nevezhetjük eposznak. A századvégi nyugati realista műveivel ellentétben ugyanis megvannak benne a homéroszi elemek: a történet szétterülése, a derűs egyhangúság, a tiszta elbeszélő erő és a szerző önfeledt jelenléte. Ez a regény is, akárcsak az eposz, a nemzeti élet általános kérdéséből indul ki. Az orosz népnek a franciák és Napóleon elleni honvédő háborúja a mű fő gerince. Történelemszemlélete jellegzetesen orosz és anti-individualista, tehát mai szemmel nézve is haladó: a történelemben nem az egyén, hanem milliók akarata érvényesül. A történelmi eseményeket a néptömegek mozgatják és nem a hadvezérek vagy az uralkodók. Ennek a felfogásnak a híve Kutuzov. Épp ezért ő Tolsztoj eszmei hadvezére, nem Napóleon. Következő nagy regénye az Anna Karenina (1873—77) társadalmi regény. Benne Tolsztoj reálisan bírálja saját osztályát, de önmagát is Levin alakjában. Harmadik nagy regénye, a Feltámadás az író öregkorában keletkezett (1899). Tolsztoj itt foglalkozik a legtöbbet a szegény emberek sorsával. Lenin és Gorkij legkedvesebb írója 50 év előtt, 1910 novemberében halt meg. Életműve „tökéletes képe az emberi életnek“. Gondolatok a jutalmazásról Amint azt a Szocialista Nevelés szeptemberi számában „Levelezőink írják” — valóban nagy szerepet tölt be gyermekeink nevelésében a jutalmazás kérdése. Az iskolákon már elterjedt szokássá vált a kitüntetett vagy jeles tanulók megju- talmazása. Ismeretes, hogy az említett tanulókat rendszerint könyjutalomban részesítjük. Eddig ez a szokás csak helyeselhető, mert a legkedvesebb ajándék a könyv, a gyermekek szeretik a könyvet, olvassák, megőrzik, emlékbe elteszik. — Ha azonban figyelemmel kísérjük egy nyolc-, illetve kilencéves iskola tanulóinak jutalmazását, azt tapasztaljuk, hogy majdnem minden évben — tehát 8—9 éven át, ugyanazok a tanulók részesülnek jutalmazásban. Tapasztalatból tudjuk, hogy már ez első osz
