Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1. szám - Levelezőink írják…
28 Levelezőink írják . .. — Hinné-e, hogy tizenöt évvel ezelőtt a város lakásainak fele romokban állott, és itt a Krescsatikon majdnem minden ház kiégett... mondotta csendesen az öreg Vaszil bácsi. Maga elé mondta a szavakat, ahogy egymás mellett könyököltünk a márvány mellvéden. A galambot simogatta, amely nyugodtan letelepedett a vállára. Elhittem, mert tudtam. Tudtam, hogy az Univermagtól lefelé egészen a színházig csak a falak romjai állottak és a Szverdlovszk utcában csak a tölcsérek maradtak, széttépett, agyongyötört kijevi családok ingóságaival. Körülnéztem. Nagy munka volt, nagyszerű munka. Mert a mai Kijev... igen, még nem láttam életemben ilyen szép várost... Lakik-e a házban tanító vagy iskolaigazgató... Vaszil bácsi? — kérdeztem kissé később, amikor erőt vettem magamon. Tulajdonképpen azért nyitottam be a házba, hogy pedagógust keressek, aki kielégítené szomjas kíváncsiságomat. — Itt, mindjárt alattunk, a fő épületben! — válaszolta. így kerültem el Mihail Davidovics Opanaszenko igazgató családjához. Megvallom, kissé szorongó érzéssel nyomtam meg a csengőt. Ugyan mit szólnak majd ahhoz, hogy egy vadidegen ember benyit hozzájuk. Mert akkor még nem tudtam, hogy Kijevben egyetlen csehszlovák állampolgár sem vadidegen. Most már tudom, amióta Mihail Davidovics, ez a kedves ukrán pedagógus szemléltetően bizonyította rendkívüli vendégszeretetét, baráti, minden túlzástól mentes őszinteségével, amellyel kitárta előttem a szovjet nevelésügy kapuit, és engedte, hogy bepillantsak a jövőjébe is ... A fia most végezte el a vegyiipari középiskolát és kétévi gyakorlati munkára megy az egyik helybeli üzembe, majd csak azután tanul tovább. Akkor egészen másképp látja majd a tudományt, mint most... Ebbe a néhány rövid mondatba sűrítette össze új ismerősöm válaszát arra a kérdésemre, hogy: Mi újság a szovjet iskolában? — Azután később elmentünk Mihail Davidovics iskolájába. Ott találtuk úgyszólván az egész tanári kart, mert az esti iskola nyáron is működik. Jó két óra hosszat beszélgettünk a csengetésig, és ennek tartalmát röviden így foglalhatnám össze: Az elmúlt években az volt a helyzet, hogy a középiskolákból kiáradó diákság nagy része nem jutott fel a főiskolába. De ugyanakkor jóformán nem ismerték a gyakorlati életet sem, nem voltak felkészülve erre. Most a cél: elő kell készíteni a középiskolásokat a termelőmunkára. — Igen, de hiszen, már jónéhány éve bevezették a műhelymunkát, kerti munkát, az elektrotechnikát és a vegyiipari ismereteket a középisklákban is — vetettem fel a vitaindító kérdéseket. — Igaz, de a hangsúly most áttolódott a közhasznú társadalmi munka lélektani előkészítésére, hogy a gyerekek megbecsüljék az emberi munkát és maguk is részt vegyenek benne képességeik szerint. Hogy készítsenek egyszerű segédeszközöket az iskola és az otthon számára, kis ajándékokat szüleiknek, játékokat kis testvéreiknek, az óvodáknak, hogy termeljenek azt, amire szükség van. Az iskolai kertekben zöldséget és virágot termesztenek, ápolják a parkokat és gyümölcsösöket, méhészkedjenek. — A felsőbb osztályokban pedig kapcsolatot kell teremteni az üzemek munkájával. Vállalni alkatrészek elkészítését rendelésre, különböző félkészítmények előállítását, amivel kisegítenék a néhol előforduló hiányokat. A kísérleti földeken igyekezzenek gazdag termést elérni és kapcsolódjanak be a kolhozok munkájába. Azonkívül nagyon szeretnénk, ha az építészet a fiatalok egyik kedvelt szakmájává lenne. Mert ma még nem mindenütt az! A gyermekek általában már szinte csecsemőkoruktól kezdve kockákkal építenek. Hadd építsenek. Először madárkalitkákat és nyúl- ketreceket, később játszótereket és nyári üdülőket, sportpályákat, emlékműveket. Teljen örömük benne, hogy munkájuk eredménnyel jár, hogy sikerül... Persze egészen másképp fogunk hozzá a falusi középiskolák átszervezéséhez! Agronómusokra és zootechni- kusokra lesz szükségünk, akik nemcsak tanítják a mezőgazdasági tantárgyakat, hanem vezetik is a gyakorlati munkákat és beható kísérleteket végeznek. Más a tartalma például az asztrachani középiskolának, ahol minden a halászat körül forog, mint a Donbasz iskoláinak, ahol a szén és az acél a fő probléma, míg Kubán vidéken a gabona és kukorica, Kazahsztánban a tea és a gyapot az érdekes. — Azonban szem előtt kell tartanunk azt is, hogy a jó szakmunkás csak művelt és széles látókörű ember lehet. Nagyjában ezekre a problémákra terjedt ki beszélgetésünk. Közben munkások jöttek, az esti iskola hallgatói. Leültek közénk, hallgatták beszélgetésünket. Egészen termé-
