Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1. szám - Szeberényi Zoltánné: A 14-18 éves gyermek nevelése a családban / Könyvekről
Levelezőink írják ... 29 szetesen jöttek kopogtattak, leültek, ők is vitatkoztak. Ebből megértettem, hogy szovjet kollégáimnak megvan a kapcsolatuk az élettel, a gyárakkal, a termeléssel, és az a kapcsolat szoros. Elbúcsúztunk. Mihail Davidovics kikísért a Mezőgazdasági Kiállítás területére. Ott volt a vacsora. Az utcákon kigyulladtak a neonfények, Kiev esti pompájába öltözött. Sokáig hallgatagon néztünk ki a vadonatúj, neoncsöves trolibusz ablakán. — Jó itt élni!... szólalt meg nagysokára, mert amit tervezünk és akarunk, azt meg is valósítjuk. És ez sokszor előbb is megvalósul, mint ahogyan tervezzük. Ekkor beszámoltam kedves kísérőmnek utazásomról. Elmondtam, hogy már három hete járom a Szovjetuniót. Sok emberrel találkoztam. A batumi kikötőben kezdődött. Ott pionírok vártak bennünket virágokkal, tanítóik vezették őket. Karonfogtak és elvittek kertjükbe, hogy megmutassák, mit termelnek ott. A legszebb uborkájukkal kínáltak meg. Szocsiban egy cseljabinszki tanítónővel hozott össze a sors, aki négy napot áldozott arra nyaralásából, hogy nekem mindent megmutasson, ami egy pedagógust érdekelhet. Szuchumiban a közeli iskola tanítói meglátogattak bennünket. Komoly tapasztalatcsere fejlődött ki köztünk. Az egyik idősebb kolléga csak akkor mondta meg, amikor elbúcsúztunk, hogy volt Bratislavában, Malinovszkij csapataival. A Kis- Kárpátokon átkelve kerültek a nácik hátába. Rosztovtól jött Bratislavába, és onnan még tovább harcolt. Hétszer sebesült. Értünk... A jaltai középiskolában szintén találkoztunk egy tartalékos tengerésztiszttel, aki a dunai flotillával jött hazánkba. Most matematikát és csillagászattant tanít. Elkísért Szimferopolba és Szevasztopolba, ahová helikopterrel mentünk. Artyekben a metodikai kabinéit vezetője gyűlést hívott össze a 2. számú pionírtáborban. Csehszlovákia élete volt a fő beszámoló címe. És ez a mai beszélgetés, amely új kezdődött, hogy egy vadidegen ember bekopogtat a Krescsatik egyik házába, szintén azt bizonyította, hogy ... testvérek vagyunk... mert ők is ugyanazt akarják, mint mi... Békét, új világot! Ha átlépem a határt Csapnál, tudom, hogy Csernő is úgy lélegzik, mint Csap, Kassa azért küzd, mint Lvov és Bratislava, amiért Kijev ... Nem tudtam befejezni. Kiszálltunk. De tudtam, hogy ő megértette. Kezet nyújtott... — Doszvidányia! — Hol? — Bratislavában! KÖNYVEKRŐL A 14-18 éves gyermek nevelése a családban (Bpest, Kossuth Könyvkiadó 1959. 149. o.) „A serdülőkor első viharain túljutott, a felnőttséghez egyre közelebb kerülő gyermek- ifjak korszaka a 14—18 éves kor. Az ilyen korú fiúk és lányok megállapodottabbak a fiatalabb életkorú gyermekeknél. Azonban nevelésük a szülők elé új, sajátságos feladatokat tár.” E könyv szerzői az olvasó szülők figyelmét e kor legfontosabb kérdéseire, nevelési problémáira akarják ráirányítani. Azokról a nevelési kérdésekről esik legtöbb szó, amelyek a legnagyobb érdeklődést váltják ki, és amelyeknél a szülők általában különböző álláspontot foglalnak el. Az első fejezet (Dobos László munkája) a család és a középiskola kapcsolatával foglalkozik, melynek jelentősége, kölcsönös felelőssége rendszerint konfliktusok idején mutatkozik meg, amikor a tanulóval „baj van”, valamilyen szabálysértést követ el. Mit jelent az, hogy középiskolába jár a gyermekünk? Számos szülő nem találja meg a kellő kapcsolatot új körülmények közé került gyermekéhez. Az átmeneti nehézségeket azzal is csökkenthetjük, ha a tanulót azzal a társával hagyjuk barátkozni, akivel már az általános
