Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1960-07-01 / 7-8. szám - Zsuzsika a pionírtáborban / Szülők iskolája
256 Nyelvművelés lan-e a vizsgált mondat. Ha nyomatékos, felkiáltójellel zárjuk még a kijelentő mondatot is. Ismét Adytól idézek rá példát: Hiába fojtanám / Tirvornyába, borba, / Nem válik el tőlem, / Hozzám van láncolva! / Hejk, most a szívemről / Nem száll el a bánat, / Ha megiszom borát / Az egész világnak! / Fuimus / Most csodás meleg fűzi egybe: / Tavasz van, remélünk s hiszünk! / Mesét mondok. Ha a felszólító mondat nem nyomatékos, azaz enyhe felszólítást, kérést vagy megengedést fejezünk ki vele, nem szükséges utána a felkiáltójel: Te csak repülj, repülj tovább is / Repülj egy hosszú életen, / Ne ismerd meg azt a fájdalmat, / Melyet szereztél énnekem... / Ady: Jégpályán. / — De hagyjuk ezt. Nem mi közünk / való ez a nóta. — Fújjátok el a nótámat: / ,,Meghalok én nemsokára .. .” / Ady: Hajh, gyerekek. / A kérő jellegű, a gyenge vágyakozást tartalmazó óhajtó mondat végéről szinte elmaradhat a felkiáltójel: Csak szaladnál már ifjaid után, / Kezdenéd már soruk fiataloknak / S diadaloknak, / Ady: Azután vége volna. — Csupa teremtés lángol a szemekben / Örök tavasz, örök forradalom, / Öh, ékeskedjél, mindig ékesebben. / Ady: Üj tavaszi seregszemle. / A nyomatéktalan felkiáltó mondat végén sem találunk felkiáltójelet: De fáj nekem, hogy úgy szeretsz, Te / Anyám. — De fáj nekem, hogy úgy szeretsz Te. / Ady: Itthon. / Ha ellenben a kijelentő, felszólító, felkiáltó, óhajtó és kérdő mondat nyomatékos, akkor felkiáltójellel zárjuk: Ügy összetört! — Milyen az ősz maguknál, édes? / Annál szebb érzem — nem lehet! / Ady: Milyen az ősz? ... I — Olyan bájos voltál, / Mint mikor hazudtad / Ezt a szót: „Szeretlek!” / Ady: Láttalak .. . / Jutkám csapódj! én szép szőke kalászom! I Könnyezz! potyogtasd buzaszemeid! / József A.: Jutkám, csapódj! .. . / — ... Kékorrú katonák között / polgár vagyok-e, vagy f egy end József A.: Repedt kályhámon / — Hogy nyújtózik, milyen kazér, hamis! / József A.: Napszonett. / (Folytatjuk) _________SZÜLÖK ISKOLÁJA_________ Zsuzsika a pionírtáborban Zsuzsika dacosan vetette hátra a fejét, s a fejét díszítő „lófarok” harciasán lengett. — Igenis, elmegyek, Anyu, Apu, elmegyek! Mindenki megy, minden barátnőm, az egész osztályban csak én nem voltam még úttörőtáborban. Ki is nevetnek. El akarok menni! — Apu és Anyu tanácstalanul néztek össze. De Zsófi néni, aki mindig mindenbe beleszól, kétségbeesetten harsogta: „De Zsuzsika, mi jut eszedbe! Hogy mehetnél táborba! A sátorban biztosan meghűlsz, belefulladsz a vízbe, éhes is maradnál mindig, ide-oda dirigálnak, ahelyett hogy pihennél a vakációban, lestrapálod magad!” Nagymama jött be a konyhából és ő is beleavatkozott. „Édes fiam — szólt Apukának — csak nem engeded olyan veszélyek közé az egyetlen lányodat! S ha beteg lesz, ki ápolja? Ki főzi a kedvenc ételeit? Nem is lenne, aki mosdassa!
