Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1960-07-01 / 7-8. szám - Zsuzsika a pionírtáborban / Szülők iskolája
Szülők iskolája 257 Erre már Zsuzsika leghatásosabb fegyveréhez folyamodott, s nagy sírásba kezdett. Közben azért pergett a nyelve is: „Nem leszek beteg, és nincs is ott semmi veszély, és majd magam mosakszom!” Anyuka felsóhajtott: „Itt is lenne már az ideje, hogy magad mosdjál, öltözz, már nagy lányka vagy, bizony önállóbb lehetnél, de. .. s lopva nézett Apukára, majd Zsófi nénire és Nagymamára. Apüka közbeszólt: „Nem Zsuzsika, nem engedünk, bajod eshetik!” Napokig folyt a vita, mert Zsuzsika megmakacsolta magát, ő menni akar! Megszokta, hogy minden körülötte forog, hogy minden kívánságát a szeméről olvassák le, s most is keresztül akarta vinni akaratát. Szülei roDpantul féltették egyetlenkéjüket, és Nagymama és Zsófi néni állandóan beavatkozásukkal még jobban rontottak a helyzeten. Zsuzsika keresztülvitte, hogy szülei elmenjenek az iskolába a szülői tanácsnak a táborozást előkészítő gyűlésére . . . Onnan aztán azzal a véleménnyel jöttek haza, hogy hiszen ha Zsuzsika annyira szeretne menni, hát menjen. Zsófi néni természetesen még aggodalmaskodott, s azzal fejezte be: „Aztán, ha baj lesz belőle, én előre megmondtam! Anyuka is aggódott magában, hogyan fogja megállni a helyét elkényeztetett Zsuzsikája. Hiszen még a fogpasztát is rákenik neki a fogkefére! Cipőt sohasem tisztított, ruháját előkészítették, reggelije az asztalon várta, a táskáját is Zsófi néni készítette össze minden napra, bizony elkellene egy kis önállóság! De ha ő arra is nevelné, Nagymama és Zsófi néni megakadályozzák ebben mértéktelen kényeztetésükkel. Elérkezett az indulás napja. A tábor vezetősége előzetesen ugyan adott listát a szülőknek, melyen megjelölték a szükség szerint, mit vigyen magával a kis úttörő — Zsuzsika azonban úgy fel volt málházva, hogy akár egy hónapra is elmehetett volna táborozni. Egy táborjárt úttörőpajtás meg is jegyezte az állomáson: „mi a csudának ennyi sok holmi, csak teher ám ott!” s vígan megrántotta a hátizsákját. Zsuzsika súlyos bőröndjét Apuka tette be a vonatba. Hazamenet Apuka megjegyezte: Talán mégsem kellett volna elengedni. De Anyuka nála egészen szokatlan eréllyel mondotta: Dehogynem, csak használhat neki! S Anyukának volt igaza . .. Zsuzsika úgy beleszokott a tábori életbe, hogy három hét múlva barnapirosan, vidáman, kikerekedett arcocskával érkezett vissza és az volt az első szava: „Ugye, Anyuka, jövőre is elmehetek!” Az első napokban kissé különös volt ugyan, hogy külön vele senki sem nagyon törődött, hogy reggel együtt kellett felkelnie a többiekkel s nem lehetett lustálkodni az ágyban, hogy mindenét rendben kellett tartania, mert se Zsófi néni sem a Nagymama nem csinálták meg helyette. Megtanult rendesen mosakodni, fésülködni, kis pajtásai vidám huncutkodások közben szinte észrevétlenül megtanították rá. A sátorban egy cseppet sem volt hideg, sőt, nagyon kellemes fekhely esett benne, és roppant mulatságos volt az egész! Reggel legelőször tornáztak, aztán jött a jó hideg vízzel való mosakodás, majd a reggeli. S míg otthon semmi sem volt elég jó, a kakaó túlédes, a tej, unalmas” volt, a vajaszsemle nem volt elég ropogós, a táborban a tej vagy a kávé hatalmas kortyokban tűnt el Zsuzsika torkában, a vajaskenyérből néha kétszer is kért, s nem könyörgött senki sem: „Zsuzsika egyél még egy falatot!” Aztán várt az erdő, hegy, völgy, patak, játék, nóta és ezernyi vidám móka! S milyen boldog volt Zsuzsika, mikor az ő sátruk az egyik szép napon az első lett a tisztasági versenyben! Milyen köny- nyen ment rend, takarítás a kis pajtásokkal együtt, s milyen buzgalommal segített a szakácsnéninek krumplit tisztítani. Otthon ezt sem lehetett, mert Zsófi néni félt, hogy megsebzi a késsel a kezét. Este pedig a csillagos ég alatt kigyúlt a tábortűz. Zsuzsika ragyogó szemmel nézte s együtt énekelte kis barátaival a szebbnél szebb dalokat. Szerepelt is az egyik tábortűznél egy kis verssel s boldogan köszönte meg pajtásai tapsait. Elmúlt a három hét, mint egy szépséges álom, de Zsuzsikát jobban megváltoztatta, mint egy esztendő. Önálló, fürge, ügyes kislány lett az elkényeztetett, agyonbabusgatott lusta Zsuzsikából. S mikor otthon kicsomagolták a hatalmas bőröndöt, Anyuka elnevette magát és Zsuzsika vele kacagott. A sok gondosan csomagolt holmiból csak két trikót, két tornanadrágot és a fürdőruhát használta. Ezeket többször kimosta, mikor a táborban „nagymosást” rendeztek. A többit, egész szekrényre valót csak elvitte utazgatni, tábort látni. Ügy volt becsomagolva, ahogyan elvitte, érintetlenül. No, jövőre már csak egy hátizsákot visz Zsuzsika is. Cm
