Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1. szám - Mit kell tudnunk a szenvedő szerkezetről / Nyelvművelés
Nyelvművelés 23 fejzésmódot az összetett, a lazább és pongyolább miatt? Volna abban valami ésszerűség? 2. Nyelvünkben legtöbbször elég lényeges különbség van az egyszerű és az összetett igealak között. Figyeljük meg ezt mindennapi példákon: eltörték — el van törve, kifestették — ki van festve, letörölték — le van törölve, megrendelték — meg van rendelve, kimosták — ki van mosva, fölbontották — föl van bontva, kiszáradt — ki van száradva stb. Észre kell vennünk, hogy a felsorolt párok első tagjával a cselekvést vagy történést fejezzük ki; ezzel szemben a második tag az alany állapotára mutat rá, tehát állapotot fejez ki. Nyelvünk árnyaltságára vall, hogy a két alakot más-más jelentésben használhatja. Ha a -va, -ve határozói igeneves szerkezettel állapotot jelölünk meg, használhatjuk úgy múlt és jövő időben: el volt törve, ki volt festve, ki lesz szántva, ki lesz festve. Állapot megjelölésére használják költőink is, pl.: „Múltunk mind össze van torlódva, s mint szorongó kivándorlókra ránk is úgy vár az új világ.” (József A.: Hazám) Ilyen jelentésben sokszor nehéz volna őket helyettesítenünk, amint ezekből a példákból is kitűnik: fel van háborodva, el vagyok veszve, adva van a helyzet, meg van mérgezve. Megfigyelhetjük, hogy elsősorban a tárgyas igékből szoktunk összetett szenvedő igealakot képezni. Sokkal ritkább a tárgyatlan igéből származó -va, -ve igeneves szerkezet. Az előbb említett különbségek mellett arról se feledkezzünk meg, hogy a cselekvő alakkal határozottabban kifejezhetjük, kinek kell cselekednie, mit kell megtennie. Ez sem lehet közömbös számunkra. A szenvedő alakban gyakran éreznünk kell a menekülést a felelősség elől, kibúvást a munka alól. Különösen a népnyelvben vannak erre példák (menődik„ adódik, vivődik; meg van mutatva, el van olvasva). 3. Köztudomású, hogy nyelvünk nem szereti annyira a szenvedő alakokat, mint a szláv vagy román nyelvek. Ahogy természetesnek kell vennünk a sok szenvedő alak használatát ezekben a nyelvekben, ugyanúgy alapkövetelmény a mi nyelvünkben, hogy módjával, a maga helyén éljünk velük. A szlovák bolo dohodnuté, bolo vyhotovené, bolo vyrobené, bol splnený, robi sa, pracuje sa, hovorí sa, ide sa stb. alakokat nem fordíthatjuk mindig szenvedő igealakkal, hiszen a magyar mondják, terveznek, építenek, megbeszélték, megvalósították, kijavították általános alanyú állítmányokat is ajánlatosabb és helyesebb nem szóról szóra lefordítani, hanem szlovákosan visszaadni: hovorí sa, plánuje sa, buduje sa, uskutočnilo sa, opravili sa. Láthatjuk, hogy nincs szükség a -va, -ve határozói igeneves szerkezetek halmozására, mert többféleképpen is kifejezhetjük jelentőségüket, nem hangzanak szépen egymás mellett, s megnehezítik, homályossá teszik mondanivalónk értelmét.
