Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1960-06-01 / 6. szám - Egy iskolalátogatás tapasztalatai
Mózsi Ferenc: Egy iskolalátogatás tapasztalatai 209 monkérés minden óra elején túlsúlyba került, mégpedig az új anyag átadásának és elmélyítésének a rovására. Jaj a tanulónak, mert az ilyen iskola, rettegett vallatási intézmény, érdemjegyeket produkáló és bizonyítványt gyártó üzem. Az ilyen oktatás kiűzi az iskolából az ifjúságot jellemző lelkesedést, a gyermeket jellemző örülni tudást és az igazi tanítói lendületet. Ezek a tegnap iskolái, melyeknek az alapfokú kilencéves iskola, a már kommunista iskola bevezetésével kapcsolatos vita során hadat üzentünk. Ime, egy kis statisztika: Az egyik iskolában hospitált 48 órából 26 óra felépítése — annak ellenére, hogy a tanító azt előkészületében — feltüntette, — felborult. Két óra minden rendszert nélkülözött, és csupán 20 óra támaszkodott szilárdan felépített vázra. A kór tünete tehát a következő: iskolánkban a számonkérés, előadás, rövid összefoglalás és a házi feladatok gépies, gyors kijelölése merev sémává vált. A kartársak ezekben az iskolákban szürke egyhangúsággal többnyire csak ezt az óratípust használták. Mintha a pedagógia csupán ezt a „vegyes”, — az oktatási folyamat minden mozzanatát magában foglaló tanítási óratípust ismerné. Üj isméteket közlő, a tanulók önálló munkájára fordított tanítási órát (kivéve a dolgozatokat), az ellenőrző órákat, az ismétlő vagy rendszerező órákat és legfőképpen pedig a tanulók öntevékenységét fejlesztő és a gyakorló órákat az iskola falai között alig-alig hallottunk, láttunk. Az ilyen sablonos tanításnál — mely számonkérésből verbális előadásból rövid összefoglalásból és a házi feladat gépies kijelöléséből áll — törvény- szerű következmény, hogy elhanyagolják a tanulók gondolkodását fejlesztő, önálló munkára ösztönző, az iskolai és házi feladatok és dolgozatok elkészítését megkönnyítő és más, a pedagógia tudományának mai fejlettsége már jól ismert és bevált módszereket. Sajnos, iskoláinkon kis kivétellel az a helyzet, mint ezt az ellenőrzések mutatták, hogy a házi feladatokat formálisan, a tankönyv szerint s nem a gyermek képességeinek megfelelően diktálták le a kartársak, rendszerint csak néhány perccel a kicsengetés előtt. A jövőben ezért lényegesen nagyobb figyelmet kell majd szentelnünk a házi feladatok ésszerű kijelölése kérdésének. De ugyanakkor az egy osztályban tanító szaktanároknak össze kell hangolniuk az általuk kijelölt házi feladatokat. Erre sajnos, az osztályfőnökök igen kevés gondot fordítanak. Ugyanígy az osztályfőnökök feladata gondoskodni arról is, hogy ugyanazon a napon ne írjon az osztály több dolgozatot. Az ellenőrzések során azt tapasztaltuk, hogy az osztályfőnökök nem ismerik eléggé tanulóik délutáni elfoglaltságát, nem ismerik pl. a sportkörök idejét, programját. E felmérő és helyzetmegállapító ellenőrzés tanulsága: teljesen helytelen az, hogy némely kartárs a tananyag elsajátítását a tanítási óráról a tanuló házi munkájára igyekszik áttolni. Az iskola nem beszámoltató, nem csupán ellenőrző intézmény, amelyben a tanítónak semmi más fel-
