Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1960-04-01 / 4. szám - Mózsi Ferenc: Felszabadulásunk 15. évfordulója
Mózsa: Félszabadulásunk 15. évfordulója 99 mileg is magukévá teszik annak követelményeit, s egész magatartásukkal — véleményükkel, munkájukkal, harcos kiállásukkal — támogatják azt. Abban a faluban, ahol ez már végbement — s abban nemegyszer a tanítónak is nagy része volt — ott az élet gazdagabbá, szebbé lett. A mi feladatunk a jubileumi évben: az oktatásügy fejlődésének objektív tendenciáit felismerve szubjektíve is mindent el kell követnünk e tendenciák érvényesülése érdekében. Töhát a kérdés: az oktató-nevelő munka átalakításának, átszervezésének objektív törvényét hogyan tudjuk a legcélravezetőbben érvényesíteni a szocializmus korszakában? Hogyan tudjuk a szocialista társadalomban úgy nevelni az ifjúságot, hogy az képes legyen a kommunizmus felső fokának építésére is. Ezeknek a feladatoknak a megoldása komoly munkát követel Szlovákia magyar pedagógusaitól. Erről ebben az évben még sokat fogunk beszélni, vitázni. Hiszen az 1960-as év részünkre kettős évforduló — a felszabadulás 15-ik és a szlovákiai magyar iskolaügy 10-ik évét ünnepeljük. S az elmúlt évek sikerei köteleznek bennünket. Jobb, átgondoltabb és szervezettebb munkára buzdítanak. Az a tény, hogy az elmúlt tíz év algtt közel 80 000 tanulóval, 2696 osztállyal, 846 iskolának nyitottuk meg a kapuit, az kötelez. Arra kötelez, hogy végre alaposan vizsgáljuk meg, melyek a szlovákiai magyar iskolaügy — a szlovák és cseh tanítási nyelvű iskoláktól elkülönülő — sajátos kérdései. Az alapfokú kilencéves iskola terv- javaslata értelmében iskoláinknak ugyanolyan színtű műveltséget és látókört, tudást és kommunizmust építő lendületet kell adniuk, mint hazánk bármely más tannyelvű iskolájának. Azonban tantervűnkben egy tantárgy- gyal több szerepel, ezáltal megváltoznak az óraszámok, más a tanulók megterhelése, más tanítóink összetétele, műveltségi foka. Ha mindezeket megvizsgáljuk, nyilvánvalóan helytelenítenünk kell az eddig uralkodó, a tényeket ellaposító két szélsőséges nézetet. Az egyik szerint a magyar iskolaügy csupán a szlovák nyelv színvonalának, vagy pedig a csehszlovák szocialista hazafiságra való nevelésnek a problémája. Kétségtelen, hogy ezek a legfontosabb, legaktuálisabb kérdéseink, de nem egyedüli problémáink. Az sem felel meg a valóságnak, hogy a magyar iskolaügy minden évfolyama és tantárgya „sajátos” probléma. Az igazság valahol a két felfogás között van. Hol? Véleményem szerint ennek megállapítása az egyik legközelebbi feladatunk. Ez nem „pusztán elméleti” kérdés! Ez az alapfeltétele annak, hogy iskoláinkat jó, mindenben segítő pedagógiai és módszertani szakirodalommal láthassuk el. Az, hogy eddig nem jelentek meg például történelmi, képzőművészeti, zenei segédkönyvek, hogy még nincs szlovák és orosz nyelvi módszertani, egy cikk kereteit túlhaladó írásunk, annak oka visszavezethető e kérdés tisztázatlanságára. Ennek a kérdésnek a megvitatása nagyon alapos elemző munkát és újító merészséget, türelmet és vitaszellemet, megfontoltságot és előremutató lendületet igényel mindnyájunktól. A szlovákiai magyar tanítók az elmúlt tíz év alatt jelentős eredményeket értek el, hiszen szinte a semmiből teremtettünk — ma már komoly eredményeket felmutató — iskolaügyet. Mindamellett azt is látnunk kell, hogy
