Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1960-04-01 / 4. szám - Mózsi Ferenc: Felszabadulásunk 15. évfordulója
98 Mózsi Ferenc: Felszabadulásunk 15. évfordulója Ebben az évben ünnepeljük 15-ik évfordulóját annak a történelmi jelentőségű ténynek, hogy a Szovjet Hadsereg felszabadította hazánkat a fasiszta járom alól — s ezáltal lehetővé tette a munkásosztály számára, hogy rövidesen megteremtse saját társadalmi és államrendjét. Másfél évtizeddel ezelőtt a munkásosztálynak még nem volt hazája: az önkényuralmi politikai rend népellenes volt, mint ahogy népellenes maga a tőkés társadalmi rendszer is. Éppen ezért a dolgozóknak a haza iránti szeretetét a felszabadulás előtt elhomályosította a néptömegek szenvedései miatt érzett mély fájdalma. Ez a fájdalom elválaszthatatlan volt az elnyomók és a burzsoá-nagybirtokos állammal szemben érzett gyűlölettől. A haza, a nép iránti szeretet könyörtelen harcra szólított a tőkés társadalmi rendszer ellen, gyűlöletre nevelt az ország életének minden sötét és sivár, antihumánus és álszocialista megnyilvánulásával szemben. A harc eredményeként hazánkban a nép megteremtette azt a társadalmi és államrendet, melyre szüksége volt, melyhez érdekei fűződnek, mely biztosítja a nép alkotóerejének fejlődését és alapja a nép nagy tetteinek a kommunizmusért vívott harcban. Ez az a tény, mely meghatározza a szocialista emberek odaadását az általuk teremtett szocialista rend, a szocialista állam, szocialista hazájuk iránt. Ez az alapja a tömegek aktivitásának. „A szocializmust — írja Lenin — nem felülről jött parancsszóra építjük. Ennek az eszmének idegen minden kaszárnya szagú, bürokratikus automatizmus. A szocializmus a széles néptömegek élő, kezdeményező alkotása.” Mi tanítók, a jubileumi évben még jobban, mint máskor, nemcsak tanúi, hanem aktív résztvevői vagyunk ennek a folyamatnak. Vitázunk, alkotunk. Merőben új iskolaügyet tervezünk, építünk. Mert a kommunizmusba való átmenethez nemcsák a fejlett anyagi-műszaki bázis szükséges, hanem a társadalom valamennyi polgárának magas fokú öntudata is. A termelőerők arányos és folyamatos fejlődése a szocialista gazdálkodás objektív törvénye. Ez az objektív törvény azonban — mint minden törvény általában — felismerésünk és támogatásunk mértékétől függően: gyorsabban, ellentmondásokból mentesebben, vagy lassabban, ellentmondásosabban érvényesül. A termelőerők fejlődése meggyorsul ott, ahol az emberek felismerik ezek fejlődésének objektív tendenciáit, és szubjektíve is mindent elkövetnek ezeknek a tendenciáknak az érvényesülése érdekében. A szlovákiai magyar tanítóság szemtanúja volt az elmúlt években a falu szocializálódásá- nak. Éppen ezért bemutatjuk a fent elmondottakat ezen a konkrét példán: a mezőgazdasági termelés átalakítása kollektív nagyüzemi gazdálkodássá a parasztság és az egész dolgozó nép további felemelkedésének, az élet- színvonal emelésének objektív feltétele. Ennek a feltételnek gyors megteremtése viszont csak abban az esetben lehetséges, ha az emberek tudatában világosan tükröződik ez a törvényszerűség, értelmükkel és érzeli
