Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1960-03-01 / 3. szám - Norbert Frýd: A keselyűk kútja (recenzálta Holánné Pesty Emilia)
94 Könyvekről Apáczai Szlovákiában is jogot tarthat a pedagógusok figyelmére nemcsak mint kiváló magyar pedagógus, hanem mint olyan is, aki müvével biztosan befolyásolta legalább is az itteni magyar református iskolákat (Magyar Encyklopaediájának eredeti kiadását például megtaláltuk a volt losonci — eredetileg református — gimnázium tanári könyvtárában is). Bán könyvét az említett kifogások ellenére is értékes, gazdag tényekre alapozott tudományos műnek tartjuk, és olvasóink figyelmébe ajánljuk (bár figyelmeztetnünk kell arra, hogy a kevésbé fejlett olvasó a tények és gondolatok sokaságában, melyet e műben találunk, nem fog tudni mindig helyesen tájékozódni). Dr. J. Čečetka Norbert Frýd: A keselyűk kútja Norbert Frýd a haladó cseh irodalom ma élő, egyik tekintélyes képviselője. Műveivel részt vesz abban a harcban, amely a népek és nemzetek közti egyenjogúságot, egyenrangúságot akarja kivívni. Éveket töltött külföldön: Mexikóban, az Egyesült Államokban, Koreában, és így alapos ismerője az ottani viszonyoknak. Regénye: A keselyűk kútja hű képét nyújtja a mexikói küzdelmes életnek, ahol az öntudatosodó, elnyomott indiánok bátran síkra szállnak egy szebb, jobb emberibb életért. A „keselyűk kútja” című regény csak egy részletét ragadja ki annak, a jogaiért küzdő nagy harcnak, amely a dolgozó tömegek számára kedvezőbb életfeltételeket akar biztosítani. A vadregényes tájakban gazdag Mexikó egy kis, porlepte sivár falujában: Amatlán- ban nagy a nyomor, az elmaradottság, és így érthető, hogy igen mélyen gyökereznek a babonák is. Ennek a falucskának van azonban egy fiatal, szegény, de merészen haladó szellemű tanítója, aki fiatal tanítványainak látókörét igyekszik szélesíteni, s rá akarja őket eszméltetni emberi jogaikra. így lassan az amatláni kietlen sötétségbe is behatol az öntudat, a tudásvágy derengő hajnalsugara. Manuel, a fiatal amatláni indián valósággá akarja varázsolni a megismert haladó eszméket. Meg is szervezi falubeliéit, hogy földet követeljenek a kormányzói ejido — vagyis közös gazdálkodás — alapítására, és ehhez szükséges kutat is építhessenek, hogy végre ennek a kiaszott, sivár, terméketlen amatláni völgynek vize is legyen. Persze mindezt a szomszédos tolpániak, a gazdag zsírosparasztok ellenséges gyanúval nézik és ahol lehet, akadályt gördítenek az amat- lániak kezdeményezése elé. Az elszánt amatlániakat meggyőződésükben most már semmi sem tudja visszariasztani, feltartóztatni: sem a santamariai városbíró alattomos és gaz eljárása, hogy belelövet az amatlániak csoportjába — sem a cuernavacai kormányzó távolléte nem téríti el őket a megkezdett vállalkozásuktól. Ha nem hallgatta meg őket a városbíró, sem pedig a kormányzó — most már elhatározzák, hogy gyalog elmennek kérvényükkel a köztársasági elnökhöz és addig nem távoznak az elnöki palota elől, míg az elnöjk jogos követelményeiket nem teljesíti. Tehát útnak indulnak gyalog a több mint hetven kilométeres útnak. Hosszú vándorlás után, éhséget és hideget tűrve megérkeznek a csodaszép természet közepette fekvő, az örök hóval fedett hegyek lábánál elterülő gyönyörű fővárosba az elnöki palota elé. Csakhogy velük éppen egyidőben érkezik ide az Egyesült Államok követe is, aki előtt titkolni kell a rongyos amatlániak bátor fellépését. Igen élethűen ábrázolja az írffc a szakszervezeti vezetőnek, Montesnek a kétszínű, aljas szereplését: az amatlániakat mézes-mázos ígéretekkel akarja rábírni, hogy hagyják el a fővárost, biztosítja őket afelől, hogy jogos követeléseiket az elnök egészen biztosan teljesíteni fogja, csak szép csöndben menjenek haza és várjanak. De az amatlániak már tanultak az eddigi ígéretekből: egy tapodtat sem hajlandók meghátrálni, és akár életük árán is kitartanak tervük mellett.
