Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1960-03-01 / 3. szám - Száz éves Az ember tradédiája
Könyvekről 95 Az amatlániak ügyét már az egész közvélemény figyelemmel kíséri. Ez a bátor és öntudatos magatartás a fővárosi taxisofőröket is tettre buzdítja: díjemelés céljából gyűlést hívnak egybe, amelyen kihirdetik az általános sztrájkot. Erre a gyűlésre meghívják az amatlániakat is. A taxisofőrök példáját követik a villanygyár dolgozói| is, úgyhogy éppen az amerikai vendég tiszteletére rendezett fogadási estélyen kialszanak a város összes csillárai és lámpái. A közbelépő katonaság és rendőrség a sztrájkot kihirdető gyűlést szétzavarja, a taxisok vezetőit az amatlániak vezetőivel együtt elfogják és bebörtönzik. A sztrájk következtében beállott tűrhetetlen viszonyok végül is arra kényszerítei az elnököt, hogy intézkedjék a taxisok és az amatlániak ügyében. A taxisok a saját követeléseik teljesítésén kívül az amatlániak jogos követelései teljesítését is kívánják: hogy ezeknek földet adományozzanak és engedélyezzék számukra az ejido alapítását. Az elnök kénytelen eleget tenni mindezeknek a követelményeknek. Az újból munkába álló taxisok autóikon szállítják haza az amatlániakat, akiknek otthon azonban még a bosz- szúálló tolpániakkal kell leszámolniuk. Ezek sehogysem tudnak belenyugodni az amatlániak sikerébe. Mikor ezek végre elkezdik kútjukat ásni, a tolpániak éjjel orvul lelövik a kútnál önként őrt álló becsületes öreg Pulgont. Az amatlániak díszes temetést rendeznek az ejido első halálos áldozatának, akinek vére pirosra festette az első megásott amatláni kutat: a keselyűk kútját. Más helyen új kutat ásnak, amelyet a hős Pulgon után neveznek el. Ezt a kutat már fegyverrel őrzik jeléül annak, hogy a sok áldozat árán kivívott jogaikat, ha kell, fegyverrel is megvédik a kizsákmányolok ellen. Ennyit a regény tartalmáról. — Meg kell említenünk a sok-sok érdekfeszítő, színes részletet, természeti képet, amelyet az író elénk tár. Művészi tollával közel, hozza hozzánk a távoli Mexikó exotikus színeit és embereit. Különös finomsággal varázsolja elénk a tudásra vágyó, elnyomatásuknak tudatára ébredő indiánokat, akiknek szilárd jellemét bizonyítja, hogy semmiféle megfélemlítés nem tudja őket eltéríteni kitűzött céljuktól. A cseh író művének sikeres magyar fordítása valóban megjeleníti előttünk a mai, öntudatra ébredő Mexikó érdekfeszítő, drámai képét. Dr. Holánné, Pesty Emilia Száz éves Az ember tragédiája 1960 március ... száz éve múlt, hogy Madách Imre, a halhatatlan költő befejezte nagy művét, amelyben az emberi létnek, a magán- és közéletnek legnagyobb problémái szólalnak meg. Fájó, nyugtalan kérdést vet fel a költő: mi az emberi élet célja? A Tragédiában sajátosan magyar kérdések fonódnak össze az általános emberi haladás ügyével és Madách családi életének problémáival. Mit tehetünk a forradalom után? Küzdhetünk-e olyan célokért, amelyek a szabadságharc előtt érlelődtek meg bennünk? Előbbre viszi-e a forradalom az emberi haladás ügyét? Egyáltalán van-e emberi haladás ? A kételyek azzal magyarázhatók, hogy Madách osztályának, a liberális köznemességnek a szemével lát. Az 1848 —49-es forradalom alapján áll, nem akar behódolni Ausztriának, mint a kiegyezést előkészítő párt, de távol áll Petőfi népszemléletétől is. Efnellett Madách azt a helytelen idealista elvet vallja, hogy a történelmet egyes nagyok, kiváló hősök alakítják, akiknek áldozatát a „gyáva tömeg”, a nép hálátlanul fogadja. Madách műve a maga egészében mégsem pesszimista. Eszmei mondanivalója végső fokon a küzdelem, melyet a jóért, a felemelkedésért kell folytatnia az embernek. Tehát az emberiség küzdelme nem hiábavaló. A Tragédia történeti színeiben kívánja Madách ezeket a kérdéseket eldönteni. Az említett színekben a szabadság, egyenlőség, forradalom és az emberi haladás eszméi ütköznek össze a zsarnoksággal, a fejlődést gátló erőkkel. Az egyiptomi színben a szörnyű elnyomás ellentéteként születik meg Ädám-fáraóban a szabadság eszméje. Az athéni színben ez a megvalósult szabadság már kiábrándítóvá válik. Ádám állandóan új és
