Szocialista Nevelés, 1960 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1. szám - Havas Vilmosné: Az anyanyelv tanításának jelentősége a kommunista nevelésben
Havasné: Az anyanyelv tanításának jelentősége a kommunista nevelésben 9 és kommunista életformához, és melyek kiindulópontot képeznek a további művelődéshez, c) a tanuló megfelelően készüljön fel a termelőmunkára, és tudja helyesen megválasztani foglalkozását, d) az anyanyelv tanítása segítse a tanulót széleskörű értelmi, erkölcsi és esztétikai fejlődésében. A kilencéves iskola elvégzése után a legtöbb tanuló a termelésben helyezkedik el. Szükséges tehát, hogy pontosan és nyelvtanilag helyesen tudja magát kifejezni a termelés menetéről, a termelőeszközökről és gépekről, hogy olyan nyelvi tudása legyen, amely elősegíti őt a termelési, technikai és szakirodalom elsajátításában és további tanulmányaiban. Jó nyelvtudásra lesz szükségük azoknak az érettségizett tanulóknak is, akik a gyárak és vállalatok adminisztratív munkájában vesznek majd részt. Feltétlenül szükséges, hogy hibátlan helyesírásra tegyenek szert, hogy elsajátítsák az irodalmi nyelvet és a hivatalos ügyiratok kitöltéséhez szükséges készséget. Természetesen a politikai, kulturális és társadalmi élet is megkívánja a helyes nyelvi kifejező készséget. Tehát látjuk, hogy a szocialista társadalmi élet minden téren megköveteli, hogy a tanuló biztos anyanyelvi tudást szerezzen. A nyelvtanítás feladata, hogy a gyakorlatban a tanítást szorosabban kösse össze az olvasás, irodalmi olvasás és az irodalom olvasásával. Hogy ezt elérjük, arra kell törekednünk, hogy: a) minden tanuló képes legyen irodalmi nyelven, szóban és írásban kifejezni magát, b) olyan nyelvbeli és irodalmi kiképzést nyerjen a tanuló, hogy tovább képezhesse magát a felsőbb fokú iskolákban, valamint iskolán kívül is. Különös tekintettel kell lenni az anyanyelv tanítására a nemzeti iskolákban. Már itt fokozatosan rá kell vezetni a tanulókat az irodalmi nyelv tudatos használatára, a szóbeli és írásbeli kifejező készségre. Ezt nagyrészt olvasással, szöveg reprodukálásával és egyszerű beszélgetéssel érhetjük el. Nem kell a tanulókat túlterhelni mindenféle nyelvi, nyelvtani ismeretekkel. A nyelvtan nem cél, hanem csak a nyelvi műveltségnek so- oidalú eszköze. Az alaptananyagot oly szemszögből kell megválasztani, hogy az iskola az életre neveljen. Az iskola és élet összekapcsolásának alapja nem csak abban rejlik, hogy a nyelvtanítást termelési tematikájú szövegekkel szőjük át, sem az, hogy a szakkifejezéseket és a gyártási terminológiát átvesszük. A nyelvtanítás célja, hogy a tanulóban a mindennapi élet problémái iránti érdeklődést felkeltsük, hogy ezekről olvasson, és szóban és írásban ügyesen tudjon beszámolni. A 6—9. évfolyamokban meg kell ismerniük a tanulóknak az irodalmi nyelv felépítését. A nyelvtan induljon ki a tudományos megismerésből, és legyen tekintettel a tanulók korára. Ki kell küszöbölni a mesterségesen összeállított mondatokat. Nyelvi szempontból példás szövegeket kell kikeresnie a tanítónak, melyeknek tematikája magában foglalja a társadalmi élet minden területét. így válnak a szövegek az iskola és élet összekötőjévé és a szocialista-erkölcsi nevelés alapjává. A stílusgyakorlatokban a szavak jelentőségét is meg kell ismerniük a tanulóknak. A magasabb osztályokban
