Szocialista Nevelés, 1959 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1959-11-01 / 11. szám - E.K.: Megállja-e helyét az életben? / Szülők iskolája
Szülők iskolája 317 rá annak „következetes” szigora, ellenkezőleg, egyre jobban dacolva mind arcátlanabbik követte el csínyeit. Később olyannyira elfajult a két szülő közötti ellentét a gyermek nevelése gyakorlati kérdéseiben, hogy tudatosan is az ellenkezőjét tették a gyermekkel szemben mindannak, amit egyikük vagy másikuk követelt a gyermektől. Mindegyikük a maga módján alakította ki az iskolával kapcsolatos véleményét is. Az apa minden panaszra és rossz felelésre ütötte verte, míg az anya az iskolával szemben is takargatta a gyereket. Az apa nyilván így akarta „támogatni” az iskolát, az anya az iskolával szemben „védelmezni” a gyermeket. Az apa kevesellte az iskola követelményét és szigorát, az anya túlzottnak vélte a gyermekkel szemben támasztott követelményeket. így lett P. I.-ből az apa példájára goromba, erőszakos, kötekedő gyermek, míg az anya gyengesége, takargatása és „védelme” hatására hazu- dozó, sunyi gyermek, aki mindig a maga igazát kereste és soha sem ismerte be hibáit. Szemrebbenés nélkül tagadta el vétkét, másította el tettét, hiszen az apa szigorával szemben ebben cinkostársra talált a gyermekét betegesen és rosszul szerető édesanyában. A tanítónak mindezt tapintatosan, ugyanakkor azonban félreérthetetlenül meg kellett mondania a szülőknek. De abban is meg kellett állapodniuk, hogy hogyan kell ezekután helyesen viselkedniük a gyermekkel szemben, hogy elérje célját a korrigáló nevelés. Helyeselte az apa következetességét és szándékát, de kifogásolta kíméletlen szigorát, meghatónak találta az anya szeretetét, de károsnak vélte a gyermek babusgató kényeztetését és oktalan védelmezését. A leírt osztályfőnöki látogatás után már az első napokban meglátszott P. I. viselkedésén, hogy tisztultabb légkör veszi körül odahaza, s ha voltak is még egy ideig bajok, problémák P. I.-vel, látszott rajta, hogy elindult azon az úton, amelyről talán önhibáján kívül, a szülők ellentétes nevelési nézete és gyakorlata egy időre letérítette. A közös nevelői eljárás és felfogás azonban meghozta a sikert. Megállja-e helyét az életben? (A gyermek önállóságra való nevelése a családban) Minden szülő leghőbb kívánsága, hogy gyermeke az életben minél jobban érvényesüljön, minél elégedettebb legyen. Egyes szülők úgy vélik, ehhez elég, ha gyermeküknek megadják a szükséges iskolai műveltséget. Pedig ez az életre való előkészületnek csak egy része. Nem kevésbé fontos a családi nevelés is. Itt most a családi nevelés egy igen fontos tényezőjéről: az önállóságra való nevelésről szeretnék egészen röviden szólni. Ez a szülők számára nem is olyan egyszerű feladat, amilyennek látszik. Itt elsősorban tekintetbe kell vennünk a gyermek korát, mentalitását, életkörülményeit. Egy alkalommal az utcán a következő kis jelenet szemtanúja voltam: egy körülbelül
