Szocialista Nevelés, 1959 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1959-11-01 / 11. szám - Levelezőink írják…
318 Szülők iskolája hároméves kisfiú kiragadta magát anyja kezéből, és mindkét lábacskájával egy kis pocsolyába ugrott. Az anya erre másképp reagált, mint vártam volna. Hagyta a gyereket a vízben ugrálni, nem húzta őt el onnan. Kérdésemre: Miért engedi ezt a gyermeknek, azt válaszolta: „A gyerek szereti kipróbálni erejét”. „És ha az autó alá akart volna ugrani, azt is megengedte volna?” — kérdeztem. „Azt nem — felelte — a gyereket védem minden veszélytől!” Valóban nem könnyű probléma egyrészt megvédeni a gyermek testi-lelki épségét, másrészt alkalmat adni neki, hogy „kipróbálja” erejét, fejlessze kis egyéniségét. Melyik anya nem emlékszik arra az időre, amikor 2 éves gyermeke először kivette kezéből a kanalat, és maga próbált enni. A gyerekek nagy része már kiskorában „önálló” akar lenni. A szülő és nevelő feladata, hogy fékezze és irányítsa ezt a „tevékenységet”. — Persze vannak félénk, ijedős és önállótlan gyerekek is, akiket bátorítanunk kell, és fokozatosan önállóságra kell szoktatnunk. Engedjük meg, hogy bizonyos tapasztalatokat szerezzenek. A gyermekek már zsenge korukban szívesen végeznek apró szolgálatokat. Már a 6 éves gyermek örömmel jár bevásárolni. Persze vigyáznunk kell, hogy túlságosan súlyos csomagot ne kelljen vinnie, vagy nagyon forgalmas úton ne kelljen önállóan mennie. A gyermekek általában büszkék a teljesítményükre. — Túlságosan azonban nem kell őket kímélnünk, ahogyan ezt néhanapján látjuk. Tudok egy esetről, amikor egy elkényeztetett 6 éves kisfiú még 5 percig sem volt hajlandó egyedül maradni a lakásban, és a legcsekélyebb szolgálatra sem lehetett őt felhasználni. Az eredmény pedig: az anya túlzott gondoskodása félénkké, önállótlanná tette a gyereket. Ne csak a kislányokat, hanem a fiúkat is szoktassuk hozzá bizonyos apróbb házi munkák elvégzéséhez, ilyenek: a holmijuk rendben és tisztán tartása, cipőtisztítás, gomb felvarrása, kisebb bevásárlások stb. Mindennek majd felnőtt korukban jó hasznát látják, és hálásak lesznek nekünk, hogy ezekre az apróságokra megtanítottuk őket. Persze minden esetben tekintettel kell lenni a gyermek korára, testi erejére, szabadidejére stb. Mindez az önállóságra való nevelés lehetőségeinek csupán egy kis mozaikja. Itt csak fel akartam hívni a kedves szülők figyelmét arra, mennyire fontos, hogy a lehetőség szerint már zsenge gyermekkorban kezdjük el az önálóságra való nevelést a családban. Ehhez sok türelemre, kitartásra van szükség, de az eredmény nem marad el: joggal remélhetjük, hogy gyermekünk az életben minden téren megállja helyét. E. K. A szerkesztőség megjegyzése: Nagyon örülnénk, ha ehhez a fontos kérdéshez több nevelő és szülő is hozzászólna. Hisz megvitatni való lenne elég. Egy film tanulsága Sokszor halljuk: a sikeres nevelés feltétele, hogy szülő és pedagógus azonos szellemben, szoros egyetértésben neveljék a gyermekeket. Nem árt erről most, az iskolai év első negyedében bővebben is beszélni. A szülő és pedagógus közös munkája nélkülözhetetlen a nevelésben. Ezt a munkát vannak hivatva segíteni a szülői munkaközösségek, amelyek — mint az elmúlt években is — idén is megalakulnak, hogy támogathassák a pedagógusokat az oktatás és nevelés nehéz munkájában. Sokszor - sajnos - csak megalakulnak, gyűléseznek, és üres szalmát csépelnek. Pedig van ennek a szervezetnek munkája — és nem is kevés
