Szocialista Nevelés, 1959 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1959-05-01 / 5. szám - Gondoskodjunk gyermekünk igényes szórakozásáról / Szülők iskolája
122 Nyelvművelés Láthatjuk, hogy az idézett szócskák és más sok hozzájuk hasonló, elsősorban határozószók, névutók vagy rágós névszók (határozószók), gyakoribb ez a jelentésük, de használjuk őket igekötőként is. Ezért szokták őket határozószónak, határozónak, igekötőszerü vagy igekötőként használt határozónak nevezni. Az igazság kedvéért meg kell említenünk, hogy sokszor szubjektív, egyéni megítélésen múlik: határozószónak vagy igekötőnek tekintsük őket. Nem lehet ugyanis minden esetre érvényes szabályokba foglalni, mikor állunk szemben határozószóval, s mikor igekötővel, hiszen több szempont közrejátszik az alapjelentés meghatározásában, (a cselekvést módosítja: újraépít, végiggondol; a cselekvés körülményét fejezi ki: újra épít, végig futott velünk; az eredeti vagy átvitt értelemben fordul-e elő ez a kapcsolat: abba teszek — abbahagyom, helyre mentünk — helyreállt a rend, egyet szólt — egyetértünk, az észre ad sokat — észrevesz, az agyon találtak valamit — agyontapos). Igekötőnek vagy igekötő szerepében lévő határozószócskának kell őket tekintenünk, és akkor mindig egybeírjuk, ha az utánuk következő igék tartalma egészen egységes képzetté forr össze, ha az előttük álló igekötőszerű határozószócska rájuk vonatkozik. Ügyelnünk kell az ún. személyragos névutókra és ragokra, jobban mondva a névmások személyragos alakjaira (mellém, hozzád, rá, elénk stb.). A Szabályzat kimondja, hogy e rágós formákat nem írjuk egybe az igével. Megtéveszthet azonban bennünket az egyes harmadik személy: hozzá, rá, mellé, alá, utána. Ezek az alakok lehetnek ragozott névmások és igekötőként szereplő határozószók vagy névutók, pl.: Hozzád, hozzá, hozzátok, hozzájuk jöttem; rám, rád, ránk, rátok gondol. Nekem, neki, nekünk adnak. De: hozzáfogok a munkához, ráébredtem, nekivágtam az útnak. Az előbbi esetben az értelmi hangsúlyozás leggyakrabban megkívánja a hosszabb alakot: őhozzá, őrá, őmellé, őneki. Ha az összetétel utótagja nem ige, hanem főnév vagy melléknév, akkor az előtag határozói funkciójú, és a képzett szó leginkább határozós összetétel. Tanulságos volna táblázatba foglalni, melyik korban hány és mely igekötőket találjuk meg az irodalomban és nyelvtanokban. De arra itt nincs helyünk. Megemlítek mégis néhány számot. Sylvester magyar-latin nyelvtanában 5, Fogarasi idézett könyvében 41, Riedl Szende nyelvtankönyvében kb. 36, Szabó Dénes leíró nyelvtanában 30 példa van igekötőre. Zsirai Miklós a vogulban 31, az osztjákban 27 igekötöt mutatott ki. Összegezve tehát azt mondhatjuk, hogy a régebbi igekötők már nem igen szoktak önálló szókként, határozószókként (meg, el, be, rá) előfordulni. Igés összetételükben leíró szempontból, nem történeti szempontból —, igekötős összetételnek kell őket tekintenünk. Több szócskát használunk még eredeti, határozói, határozószói, rágós névmási, szerepben is, de igékhez is kapcsolódhatnak ugyanúgy, mint az ősi- igekötők. Az ige mellett rendszerint igekötő szerepét töltik be, tehát igekötős összetételt alkotnak vele. A velük alkotott névszói szármakékok határozós összetételek. Betöltött szerepük szerint egybe- vagy különírjuk az igével. Ugyanannak a szókapcsolatnak az írásmódja a jelentés megkülönböztetését tükrözi, hiszen más a: fennáll (pl. iskola) és fenn áll (a dombon), fennálló (rendelkezés) és fenn álló (pl. ember a hegyen), abba hagy (pl. vízben) és abbahagy ( = nem folytat), hátra áll — hátraáll stb. _________________SZÜLŐK ISKOLÁJA_________________ Gondoskodjunk gyermekünk igényes szórakozásáról Sok szó esik manapság ifjúságunk viselkedéséről. A nézetek természetesen nem egyformák. Vannak, akik elnéző derűvel legyintenek, mások rosszat sejtve türelmetlenkednek, ha olyasmit hallanak, ami kifogásra ad okot. Maguk a szülők sem képviselnek egységes álláspontot. Ez szinte természetes, hiszen a szülők képzettsége nagyon is eltérő, következésképp a nevelés tekintetében sem képviselnek egységes nézetet. Kétségtelen, hogy nem minden szülő végzi nevelési munkáját eredményesen. Itt nem
