Szocialista Nevelés, 1959 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1959-03-01 / 3. szám - Böszörményi János: Az iskola és a család szervezett együttműködése / Szülők iskolája
60 Szülők iskolája haladó országot kell teremteni az elmaradt, az urak bűnei miatt elmaradott magyar földből, mert másként a magyarság elpusztul. S a jobb jövőt csak egy, mindent elsöprő forradalom hozhatja meg. Lázongó, ostorozó, elégedetlenkedő, a magyar maradiságot perzselő verseiben szembetűnik Ady forradalmisága. Ezért támadta az uralkodó osztály a költőt, ezért dúltak körülötte olyan elkeseredett harcok. Adyt azonban semmiféle támadás sem tántorította el a magyar Pokol ellen vívott harcától. Annyit vitatott és támadott magyarság-versei és forradalmi költeményei nem „alkalmi költemények”, ahogyan az ellenforradalmi korszak irodalmárai szerették nevezni ezeket, hanem egy életen át öntudatosan, makacsul folytatott harc látomásai és riadói. Ady szerelmi verseiből is gyakran kiérződik ennek a társadalmi harcnak a háttere: a Léda-versekből a kapitalizmus embertelensége, a Csinszka-versekből pedig az imperialista háború szenvedélyes elítélése. Ady, bár nem volt szocialista, mégis felismerte a munkásosztályban azt az erőt, amely a forradalom győzelméhez vezet. Negyven éve lesz nemsokára, hogy az Ady által annyira várt, megjósolt „Aratás” bekövetkezett. Megalakult a magyar munkásosztály első állama, a Tanácsköztársaság. Ady azonban nem érte meg „Csaba új népének” ezt a diadalát. 1959. január 27-én múlt negyven éve, hogy a forradalom nagy költője örökre elpihent. Csorba Géza szobra már csak a költő sírját díszíthette. Iskoláinkban is emlékezzünk meg a forradalom nagy harcosa, Ady Endre halálának negyvenéves évfordulójáról, hisz a nagy költő tovább él az ifjúság szívében, ahogyan ő a zseni jövőbe látásával írta: Igen, én élni s hódítani fogok Egy fájdalmas, nagy élet jussán, Nem ér föl már szitkozódás, piszok: Lányok s ifjak szívei védenek. SZÜLŐK ISKOLÁJA Böszörményi János, Komárno. Az iskola és a család szervezett együttműködése I. A nevelés munkájának csak egy részét végzi el az iskola, a másik része a család- . ban folyik. Ezért rendkívül fontos, hogy e két nevelési tényező megismerje egymás nevelési törekvéseit, módszereit. A nevelés csak akkor lesz igazán eredményes, ha az iskola és a család közösen nevel. Ezért szükséges, hogy a családdal megismertessük az iskola munkáját, s megnyerjük ahhoz a család részvételét is. A család viszont azzal nyújthat hasznos segítséget az iskolának, ha őszintén feltárja a család életét, igyekszik megismertetni a pedagógust a gyermek otthoni magaviseletével, értékeivel, gyengeségeivel, s okásaival, hajlamaival. így az iskolának alkalma nyílik arra, hogy ezen ismeretek birtokában helyesen válassza meg a nevelés módszerét. A család és az iskola munkájának összhangja, együttműködése a gyermek érdekét szolgálja. E két nevelési tényező valljon egységes nevelési elveket, azonos módszereket alkalmazzon és egymást segítve együttműködjön. Vannak iskolák, ahol a jó együttműködés alapján a pedagógusok is hatékony segítséget kapnak a szülőktől nevelői munkájukhoz. Máshol viszont még a kezdet kezdetén sem tartanak ebben a fontos kérdésben, és ha mégis szó esik erről, az a válás , hogy „nálunk a szülők passzívak”. Itt feltehetjük a kérdést: vajon elég aktivitást fejtett-e ki az iskola a rendszeres, állandósult kapcsolatok kiépítésében ? Tudni kell, hogy a szülők széles rétegeit először meg kell nyerni ehhez az együttműködéshez. Az eredmény természetesen nem mutatkozik azonnal. Céltudatos munkával kell megnyerni a család bizalmát, és ennek birtokában tervszerűen munkálkodni azon, hogy nevelési téren
