Szocialista Nevelés, 1959 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1959-02-01 / 2. szám - Mózsi Ferenc: Énekeljünk, táncoljunk!
16 M ó z s i Ferenc: Énekeljünk, táncoljunk! felelően egy babát — János urat — „helyezek” el, azt kezemmel tartom a rajz előtt, aszerint, hogy a gyermekeknek mélyebb vagy magasabb hangot kell énekelniök. 3. A dal egyik részét a tanító, a másikat a gyermekek éneklik, majd az utóbbiak önállóan, csoportokban, a csoportok pedig egymással versenyezve próbálják azt énekelni. Nem az a cél, hegy első alkalommal megtanulják a dalt. Csak addig gyakoroltassunk, amíg szívesen éneklik. 4. A tanítási órán, a régi dalok ismétlése után, egyszer újból énekeltessük el a dalt. Ne szoktassuk rá a gyermekeket a felesleges támaszra: a hangszeres kíséretre. Tanuljanak meg önállóan énekelni. Ne a mindent és mindenkit túlharsogó hangszerre, illetve a tanító énekére támaszkodjanak, hanem a tábláról vagy a tanító kezével mutatott hangmagasságról — mély, magas — leolvasható utasításra: a szemükre is. Amikor a gyermekek már tudják a dalt, a tanító ne énekeljen velük. Irányítsa éneküket és főképp hallgassa, hogy elég tisztán, elég szépen énekelnek-e. Mindig halkan énekeljünk! Minden órát előzzön meg négy-öt perces hangképzés. Pl. mélylégzés négyszer egymás után, helyes testtartással. Kilégzés négyszer négy (egyet, kettőt, hármat, négyet) számolásig sz-hangzón. Játékosan vegyünk zönge gyakorlatokat, ügyelve a helyes artikulációra (Ö-nál csókra csücsöríts!) egy hangon: ná, na, nó, nu vagy ne, nó, ni nü szótagokkal. A daltanításnál azonban necsak a hang magasságát, hanem időtartamát is szemléltetnünk kell. Ezt pl. a következőképpen lehetne megoldani: Énekeljük el a „Bújj, bújj, zöld ág ... kezdetű dalt! Most még egyszer énekeljünk el csak annyit, hogy „Búj, búj zöld ág”, s minden hangra tapsoljunk egyet, így (bemutatás): ének: Bújj, bújj, zöld ág l'lll taps x x x x Ugyanezt az ügyesebb gyermekekkel együtt is bemutathatjuk, s a szükséghez mérten begyakoroljuk a többiekkel is. Majd megkérdezzük: Csupa egyforma hosszú hangot tapsoltunk? Igen. Énekeljük el ugyanezt „tá” szótaggal (tá, tá, tá, tá). Most énekeljük a dalt tovább ének: zöld levelecske IHM * taps: x x x x x Most is csupa hosszú hangot tapsoltunk? — Nem, volt benne hosszú és rövid hang is. Most már úgy énekeljük el, hogy a hosszú hangokra tá-t, a rövid hangokra ti-t mondunk. így (bemutatás): Ének: tá ti ti tá tá i n • i I taps: x x x x x Ezt először az ügyesebb gyermekek mutatják be, majd az egész osztállyal begyakoroljuk. Tanuljuk meg, hogy a hosszú hangra tá-t mondunk
