Szocialista Nevelés, 1959 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1959-02-01 / 2. szám - Mózsi Ferenc: Énekeljünk, táncoljunk!
Mózsi Ferenc: Énekeljünk, táncoljunk! 17 és tapsolunk, a rövid hangokra ti-t mondunk és csak két ujjal ütünk a tenyerünkbe. így: (mutatjuk a mozdulatokat s mondjuk hozzá a tá-t és ti-t). Begyakoroljuk a kétféle mozdulatot. Vajon honnan tudjuk, hogy a kottában mikor kell tá-t tapsolni és mikor ti-t? (bemutatjuk írásban). amikor pedig ilyent Amikor ilyen kottát látunk: I , akkor tá-t mondunk és tapsolunk, aminek a szárát vastag vonallal összekötjük, akkor ti-t mondunk és két ujjal ütünk a tenyerünkbe. Még egy más (a dalban előforduló) ritmus-képletet is felírunk és a tábláról mutatva mondjuk és tapsoljuk: (A hosszú és rövid hang közötti különbség érzékeltetése céljából kétféle színt is használhatunk, pl. a J a piros, aj J a zöld.) Ilyen és hasonló ritmus-gyakorlatok mélyítik el a gyermekek muzikalitását, határozzák és alapozzák meg ritmusérzéküket egész életükre. Ha már a fenti három dalt a tanulók jól éneklik és azt a ritmus-gyakorlatok során is elmélyítettük, akkor tanítsuk meg a következő táncot: 6—8 pár gyermek (az osztály két csoportban) egymás mögé sorakozik kb. egy-egy lépés távolságra. Az egész sor kezet fog, az összefogott kezeket a magasba lendítik s kezdődik a dal, Dalolás közben az egész sor balra- jobbra lépeget térdhajlással egybekötött lépéssel. A játék egy ütemének négy egységére úgy lépünk, hogy az első negyedre balra lépünk, a második negyedre jobb lábunkat a balhoz tesszük s a bal térdet meghajítjuk. A harmadik negyedre jobbra lépünk, s a negyedik negyedre a bal lábunkat visszük a jobbhoz, miközben a jobb térdet hajtjuk meg. A következő ütemekben ugyanez folytatódik, míg kétszer el nem ismételjük játékunkat a „tánclépés”-sel jelölt helyig. Mialatt az egész sor lépeget, még más is történik: az, hogy rögtön az indulás pillanatában a legutolsó pár a dal ütemére lépegetve, a felemelt „aranykapu” alatt átbújik az első pár elé. Eközben azonban az utolsó előtti párból lett az utolsó, tehát az is előre lépeget, utána a következő, úgyhogy az átbújással kétszer is kicserélődik az egész sor. Mikor másodszor jutunk el ezekhez a szavakhoz: „Leszakadt a pajta”, mindenki leengedi a kezét s amelyik pár éppen a sor legközepén volt átbújóban, abból lesz a „macska”. Most a párok körré alakulnak, s a középen marad a macska-pár. A kört nem kézfogással, hanem derékfogással alakítjuk s így szűk kört kapunk. Most kezdődik az „ihajnárom, tyuhajnárom” rész, amit többször is- métlünk és csak legvégül daloljuk az „utoljára járom” szavakat, egyszer. Erre a részre egy másik lépést járunk. Balfelé kezdjük, s erre egy után- lépést, ún. „chassé” lépést teszünk, jobbra pedig csak egy sima lépést, jobb térdhajtással, olyanformán, hogy pl. az ,,ihajnárom”-ra lépjük az utánlépést, a „tyuhaj”-ra a jobbra lépést, s a „nárom”-ra‘a jobb térdünket hajtjuk meg. Ezt a balra-jobbra lépést végig ismételjük, amikor nevetve széjjel rebben az egész csoport s vége a játéknak.
