Szocialista Nevelés, 1959 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1959-03-01 / 3. szám - Csanda Sándor: Csehszlovák-magyar kulturális kapcsolatok a két világháború között
36 Dr. Csonda Sándor: Csehszlovák-magyar kulturális kapcsolatok a két háború között Az első világháború után a magyar-szlovák viszonyban kiéleződtek a nacionalista ellentétek. A szlovák burzsoázia képviselői állandóan napirenden tartották azokat a nemzetiségi sérelmeket, melyeket a szlovák nép a magyar uralkodó osztálytól szenvedett el az Osztrák-Magyar Monarchia idején, míg Magyarországon Horthyék irredenta uszításba kezdtek a Csehszlovák Köztársaság ellen. A magyar Tanácsköztársaság leverése után a fehér terror mérhetetlen nyomorba döntötte Magyarország dolgozó népét, s e nyomor okául nem a grófok és bárók kizsákmányoló uralmát, hanem az ország területének megkisebbedését tüntették fel. A rendkívüli méreteket öltő soviniszta propagandának sok embert sikerült megtévesztenie, de a dolgozók öntudatos része — köztük a kulturális élet legjobb képviselői — tudták, hogy mindez csupán porhintés a nép szemébe: az igazi ellenség nem a szomszédos ország dolgozó népe, hanem mindkét oldalon a kizsákmányoló uralkodó osztály. A két ország népének közeledéséért, a hazai kizsákmányolok uralmának megdöntéséért mindenekelőtt a munkásosztály élcsapata, a kommunista párt harcolt. A magyar munkásmozgalom egyik mártírja, a horthyistáktól meggyilkolt Bacsó Béla még a monarchia idején cikket írt a Kassai Munkás c. lapba a korompai szlovák munkások nyomorúságos helyzetéről. Ezt a riportot 1921-ben Bacsó Béla meggyilkolása alkalmából újból közölte az említett újság, amely akkor már a CSKP legfontosabb magyar nyelvű sajtóorgánuma volt. E cikkből is jól láthatjuk, hogy mennyire szívükön viselték a szlovák dolgozók nehéz sorsát a magyar munkásmozgalom vezetői. Csehszlovák részről a Köztársaság megalakulása után Bohumir Smeral elvtárs, a CSKP akkori vezére tartott beszédet Kassán a magyar dolgozók érdekeiért folytatandó harcról. Előadásában többek között ezt mondta: „Mi cseh kommunisták, kötelezzük magunkat, hogy a magyar ajkú lakosság nemzeti jogainak is őrzői leszünk. Tudjuk, hogy ha mi teljes mértékben teljesítjük ezt a kötelességünket, csak akkor lesznek képesek a magyar elvtársak arra, hogy harcoljanak saját burzsoáziájuk nacionalista demagógiája és sovinizmusa ellen. Csak, ha állandóan meghitt viszonyt teremtünk a magyar és cseh proletariátus között, ha tettekkel és nemcsak szóval teremtjük meg azt, csak akkor akadályozzuk meg, hogy a jelenlegi időszak ne végződjék ismét mindenkinek mindenki ellen folyó nemzeti háborújával, a kapitalista államok határaiért folyó világháborúval, hanem a III. internacionálé szellemében nemzetközi szocialista világforradalommal.” Móricz Zsigmondot, a kor legjelentősebb prózaíróját, Ady mellett a XX. század magyar irodalmának legkiválóbb képviselőjét, szoros szálak fűzték a szlovák néphez. Első felesége, Holics Janka tudott szlovákul, s megsze»
