Szocialista Nevelés, 1959 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1959-03-01 / 3. szám - Csanda Sándor: Csehszlovák-magyar kulturális kapcsolatok a két világháború között
Dr. Csanda S.: Csehszlovák-magyar kulturális kapcsolatok a két háború között 37 rettette az íróval a Kárpátok dolgozó népét. „Ezeken a nyári utakon ismeri meg Móricz Zsigmond a szlovákokat is. S akár Jókai és Mikszáth, Móricz is csodálattal nézi őket. Janka a magyarázó és útmutató. S a zólyomi piacon pl. a nagy, fekete kalapú, tüszős, fehér abaposztó nadrágban járó szlovákokban, akik fokosaikra támaszkodva árulják a templomfalnak dőlve a juhsajtot, a magyar kritikai realizmus mestere a természet szépségének a megnyilatkozását látja. Úgy nézi okét, mint a saját népét, egyenrangúaknak tartja őket, s erről menten bizonyságot tesz írásműveiben. Móricz Zsigmond szlovák-szemléletére különös hangsúllyal kell rámutatnunk, mert jelentős vonás ez a két szomszéd nemzetre nézve. Mikor alkalom adódik rá, felutazik a legtöményebb szlovák környezetbe, Árvába, az első világháború alatt, 1916-ban. Amit ott lát s az olvasóival közöl: mind a szlovák népről szól. Szeme sosem siklik el a felületen, meglátja a szlovák társadalom igazi problémáját: az emberi felszabadítást, mely nemzeti szabadságot is ad majd.” (Idézet Szalatnai Rezsőnek: Móricz Zsigmond Szlovákiában c. tanulmányából.) Móricznak a szlovák nép iránt érzett rokonszenvét mutatja a Magyar földosztás szlovák lakosságnak c. riport is. Az író éppúgy ünnepnek érezte azt az órát, amikor a kerepesi szlovák dolgozók földet kaptak, mint azt a napot, amikor a dunántúli magyar béresek között járt a grófi földeket szétosztó bizottsággal. Ez az élmény győzte meg Móriczot arról, hogy a proletár forradalom meghozza az egymással viszálykodó nemzetiségek számára a békés együttélés feltételeit a teljes egyenjogúság alapján. Az államfordulat után Móricz többször járt Csehszlovákiában, és szoros kapcsolatot tartott fenn az itteni magyar értelmiségi ifjúság egyik haladó szervezetével, a Sarlóval. Csehszlovák-magyar közeledést szolgáló kapcsolatai miatt a harmincas évek elején a magyarországi irredentizmus képviselői vad hajszát indítottak ellene. Szlovák részről fontos közvetítő szerepet vállalt Anton Straka, aki mint a Csehszlovák Köztársaság budapesti kultúrattaséja, szívvel-lélekkel szolgálta a csehszlovák-magyar kulturális közeledés nemes eszméjét. Elévülhetetlen érdeme, hogy a kor legnagyobb magyar költőjét, a magyar proletár líra megteremtőjét, József Attilát megismertette a XX. századi cseh forradalmi költészettel. Az ő útmutatása alapján fordította József Attila a cseh proletár költészet élharcosának, Jirí Wolkernek és a sziléziai bányászok küzdelmes életét meg éneklő Petr Bezručnak a verseit. A szocialista realista szlovák prózairodalom megteremtője, Peter Jilem- nický mindig szeretettel és megértéssel írt a magyar népről. A magyarszlovák kulturális közeledés érdekében a harmincas években levelet küldött a haladó magyar értelmiség egyik képviselőjének, Sulán Bélának, aki ekkor a Magyar Újság hasábjain ankétet indított „A művészet összeköti az embereket” címmel. Az ankét keretében Sulán Béla megszólaltatta a csehszlovák kulturális élet legismertebb személyiségeit, hogy nyilatkozzanak a csehszlovák-magyar kulturális közeledésről. Jilemnický többek között ezeket írta levelében: „Ha a magam nevében beszélhetek, őszinte sajnálattal kell megállapítanom, hogy nem sok művet ismerek a magyar irodalomból. Olyan keveset
