Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1958-09-01 / 9. szám - Párkány Antal: A szlovák-magyar barátság megerősítése iskoláinkban
Párkány Anta!: A szlovák-magyar barátság megerősítése iskoláinkban 263 természetesen a jelenben is rengeteg olyan kulturális alkotás emlékével találkozunk, amely az igaz szlovák-magyar barátságot dokumentálja. Elég — szemléltetésképpen — megemlíteni a népköltészeti kölcsönhatáson kívül P. O. Hviezdoslav és Ady Endre eszmei egymásratalálását, Arany és a szlovák balladaköltök rokonvonásait vagy Ján Chalupka, Ladislav Mňač- ko, Ján Smrek, Mikszáth Kálmán, József Attila és Július Fučík irodalmi tevékenységét. A második világháború előtti csehszlovákiai magyar írók és költők közül Palotai Boris, Komlós Aladár, Barta Lajos, Morvay Gyula, Kovács Endre, Sziklay László nevét, ugyancsak a köztársaságunkban élő Fábry Zoltánt, Egri Viktort, Szabó Bélát és másokat, valamint a felszabadulás után írni kezdő ifjú írónemzedéket, akik már mindnyájan részt vállaltak ebből a nemes munkából. Természetesen nemcsak az irodalomban, hanem a képzőművészetekben, a zenében, a tudományban és egyéb más téren is megtalálhatók a jelzett kapcsolatok. Nem utolsósorban meg kell emlékeznünk azokról a politikai dolgozóinkról, akik önzetlenül, a kommunistákra jellemző szívóssággal küzdöttek a múltban és dolgoznak ma is népeink boldogulásáért. Talán sokan nem fogják rögtön megérteni, hogy miért szükséges az ilyen alapos visszapillantás és részletes elemzés a felvetett kérdés megvilágításához. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy éppen az ellenkező felületességben, egymás nem ismerésében és ennek kapcsán a szükségszerűen előforduló félreértésekben találjuk meg az elkövetett hibák gyökerét. A barátkozást nem lehet határozattal elrendelni. Nagyon kevés értelme van formálisan összehívni szeptemberben a tanítókat egy úgynevezett közös gyűlésre, ahol legtöbbször a két igazgató udvarias, de sokszor frázisszerű beszédén kívül alig történik valami. A tanítók szétmennek, a tanév folyamán egymástól elszigetelődnek és talán csak a következő iskolai év megnyitásakor találkoznak ismét. Már nagyon sok olyan iskolánk van, ahol az együttműködés igazán példaszerű. Különösen jó az ilyen irányú munka ott, ahol egy épületben helyezték el a szlovák és magyar osztályokat. Ez a kísérlet általában nagyszerűen bevált. Egy helyütt és egyforma feltételek mellett dolgoznak, közösen oldják meg problémáikat és együtt örülnek elért sikereiknek. A legtöbb ilyen iskolában csak a közvetlen igazgatás és a tanítási nyelv tér el egymástól. Az iskola tervét, rendbentartását, kultúrakcióit stb. a két iskola igazgatója közösen állítja össze. Az iskolai üzemi pártszervezet és a szakszervezet, valamint a módszertani csoportok közös vezetőséget választanak, gyűléseiket együtt tartják, ismerik egymás munkáját, hibáit, problémáit, munkájuk folyamán tapasztalataikat kölcsönösen kicserélik. Összegezve olyan munkát végeznek, amely követendő például szolgálhat a többi, — még nem ilyen alapon dolgozó — iskoláknak. A gyakori együttlét és a közös munka legtöbb esetben rövid időn belül meghozza a maga gyümölcsét. A tanítók és a tanulók „— mindkét részről — megismerik egymást, személyes barátság fejlődik ki köztük s a korábbi esetleges helytelen nézetük elenyészik és helyét fokozatosan elfoglalja a jóleső egymásratalálás érzése.
