Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1958-12-01 / 12. szám - Kovács István: Néhány vitás kérdés / Nyelvművelés
379 NYELVMŰVELÉS Kovács István: x Néhány vitás kérdés Annak ellenére, hogy a Helyesírási Szabályzatok, akár a magyarra, akár a szlovákra gondolunk, ideértve a nyelvművelési cikkeket is, rendet akarnak teremteni a helyesírási bizonytalanságok rengetegében és egységet igyekeznek létrehozni az írott nyelv használatában, mégis mindig aktuális egy-egy helyesírási kérdés újabb megvilágítása. így volt ez a múltban és így lesz a jövőben is, hisz a helyesírási szabályzatok már jellegüknél fogva sem térhetnek ki sok-sok jelenségre, nem foglalkozhatnak részletesen a nyelvi szabályokkal, s még kevésbé ölelhetik fel a nyelvművelés időszerű kérdéseit. Mivel pedig a nyelv a társadalmi és gazdasági viszonyokkal folyton változik, állandóan alakul, bizonyos elemei előtérbe lépnek, mások meg háttérbe szorulnak, nem győzik követni azon melegében a nyelvszokást. Éppen ezért néha kénytelenek vagyunk figyelembe venni az utóbbit; a nyelvtani szabályok nem örökké kötelező tilalomfák. Tapasztalhatjuk, hogy nem egy dologban bizonytalankodunk, mert vagy nem kapunk rá kielégítő választ a Helyesírási Szabályokból, vagy mert a nyelvszokás már elavulttá tette ezt vagy azt a szabályt. Egy-két ilyen esetre, jelenségre szeretnék ez alkalommal rámutatni. A -nál, -nél rag használata. Nyugodtan mondhatjuk, hogy kevés hibát üldöztünk annyira, mint a fenti határozórag gyakori használatát. S bármennyire kifogásoltuk, bármennyire szűkíteni akartuk használati körét, egyre terjedt, gyakoribbá vált mindannyiunk beszédében és Írásában. Régebben legtöbbször a germanizmusok közé sorolták, terjedését a német bei hatásával magyarázták. Nem igen akadt nyelvművelő, aki nem tiltotta volna széleskörű használatát. Valljuk be, meddő volna olyan szempontból ellene harcolni, ahogyan ez eddig történt. Idejét is múlt már ez az álláspont. Az ellene való küzdelem talán azért sem járt a várt eredménnyel, mert csak tiltották, de nem magyarázták meg, mikor használjuk helyesen, milyen jelentésben szerepelhet s miféle pongyolaságot okozhat helytelen használata. Való, hogy a beszélők tudatában több jelentésben volt meg és él ma is, mint ahogy a nyelvtanírók tanították, vagy a nyelvművelődési cikkekből megismerhettük jelentéskörét. Hogy világosabb legyen előttünk jogos használati köre, összefoglaljuk azokat a múlttal szemben engedékenyebb nézeteket, amelyek nem korlátozzák használatát az eddigi szabályok meghatározta szűk területre, illetve jelentésben. A mai nyelvészek közül többen (Tompa József, Deme László, Imre Samu stb.) vallják, hogy a -nál, -nél határozóragnak szélesebb használati köre is helyes, mint ahogyan eddig engedélyezték. 1. Jogosan használjuk elsősorban helyhatározóragként, mégpedig a cselekvés közvetlen helymegjelölésére. Ez egyébként a régebbi és állandóbb használata is. PL; „Az ágy lábónál egy vén szalmazsák” (Petőfi: Az apostol). „Áll a ház még, bár fogy gazdasága, S telt pohárnáZ ül az ősz maga” (Vörösmarty: Szép Ilonka). Az asztal nál villogott Zoltán üres tányéra” ... (Kortárs 1958. 529. o.) „Valaki ott ül a volán nál” (Móricz: Rokonok 147.) Ebben a szerepében ugyanazt jelenti, mint a mellett névutó. Sokszor csak a cselekvés helyének környékét, tájékát fejezhetjük ki vele, pl.: „Az állomásnál láttam. A gyárnál találkoztunk”. „Fönt DombóvárnáZ ment be az erdőbe” (Illyés: Puszták népe 63. o.) „Küzd a bátor sorsának ellenébe, De lankadozva dől el LábainóZ a hatalmasabbnak” (Kölcsey: Küzdés) Foglalkozás-, személynevekhez és ezek -ék származékához járulva megjelöli a cselekvés közvetlen helyét vagy környezetét: PL: A bátyámnál jártam. A szabónál láttam. A borbélynál hallottam. „Az asszony az uraknáZ mos” (Németh L.: Bűn 121. o.) Három évet a mesternél töltött. Ilyen esetekben nem helyettesíthető névutóval. Élőt jelentő, rendszerint többes számú vagy gyűjtőnevekkel szintén a cselekvés helyét fejezzük ki vele. PL: „Kis dolog is gyakran nagy célt okoz a sokaságnóZ”... (Kisfaludy K.: Epigrammák) „cimbalmot is csak a cigányoknóZ láttunk”. (Veres: Pályamunkások 54. o.) derülten folyt a munka jobbágynóZ, cselédnél” (Fáy: A Bélteky ház 195. o.) stb. Ilyenkor azonos jelentésű a között névutóval.
