Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1958-12-01 / 12. szám - Kovács István: Néhány vitás kérdés / Nyelvművelés
380 Nyelvművelés Nem kifogásolhatjuk használatát képeshelyhatározókban sem. PL: „S rezzent kézből kis pillangó elszáll, A leány rab szép szem sugaránál” (Vörösmarty: Szép Ilonka). Ne álljunk meg eredményeiknél. Maradjunk megállapításainknál. Még csak a kezdetnél tart. Sokan azt vethetik ellen, hogy a nál, -nél kiszoríthatja ezekben az esetekben is a -han. -ben, -on, -en, -ön hely határozóragokat. Ha valóban azt tesszük, akkor hibát követünk el. Ha ellenben jól megfigyeljük, láthatjuk, hogy azoktól eltérően jelentésárnyalatot fejezhetünk ki vele. Különbség van a: találkoztam a hídon és találkoztam a hídnál. A rendőrségen voltam és a rendőrségnél voltam között. Az első esetben azt akarom mondani, hogy éppen a hídon találkoztam, megjelölöm pontosan a találkozás helyét. A második mondatban határozatlanabb a helymegjelölés. A harmadikban konkrétan megjelölöm, hol jártam. A negyedikben nem igazi helyet emlegetek, hanem inkább szervezetet, amelynél dolgoztam, alkalmazva voltam, tehát absztrakt, átvitt jelentése van a -nál, -nél rágós szónak. 2. Leginkább akkor követünk el hibát, amikor a -kor időhatározórag rovására használjuk. Ellenben itt is észre kell vennünk, hogy más jelentése van a szónak a -kor, és más a -nál, -nél raggal. Deme ezt a példát említi meg a jelentéskülönbség érzékeltetésére: A lánchíd építésénél sok baleset történt. A lánchíd építésekor sok baleset történt. A -nél rágós határozó utal a balesetek idejére és színhelyére is, kifejezi, hogy azok kapcsolatban voltak az építkezéssel. A második mondatban nincs ilyen szoros, közeli helymegjelölés. Abban csak az időpont biztosabb, a baleseteket nem hozom kapcsolatba a lánchíd építésével, azok megtörténhettek abban az időben másutt is, a fővárosban, vidéken, erdőben, bányában stb. Ilyen árnyalat kifejezésére nyugodtan használhatjuk időhatározóragként is a nál, -nél-1. Máskor azonban kerüljük. 3. Helyes a -nál, -nél rag használata az összehasonlítást kifejező szerkezetekben, mint: Halványabban hófehér szobornál Szép Ilonka némán és merőn áll” (Vörösmarty: Szép Ilonka) vagy: óh, sehol sincs E világon oly becses kincs, Mely tenálad nagyobb voina”... (Csokonai: A szabadsághoz) Itt nem igen szoktunk véteni, így részletesebb tárgyalását mellőzzük. 4. Ugyanígy egyértelműen használjuk a nálam uan-féle szerkezetekben: Nincs nálam egy fillér sem. Volt náluk pénz, ennivaló. Nincs nála semmi stb. Összes verse vagy összes versei? Az összes szavunk nem is oly régi. A nyelvújítás korából származik. Használatának jogosságáról és arról, hogy egyes vagy többes számú főnév álljon-e mellette, azonban már nagyon sokat vitatkoztunk. Mihez tartsuk magunkat, melyik felfogást fogadjuk el? Az utóbbi években kifejtett vélemények alapján a következőkhöz igazodhatunk: Az összes szónak több jelentése van. Ezek nem különülnek el mindig élesen egymástól. Ezért mutatkozik ingadozás a mellette álló névszó számának a használatában. Sokszor helytelenül fölöslegesen élünk vele, s így kiszorítja a minden és a választékosabb valamennyi szókat. Leginkább egyes számú főnév kapcsolódik hozzá, de egyes esetekben megengedhető a többes szám is. 1. Ha a jelentése egész, együttes, összesített, a névszó pedig anyag, gyűjtő, vagy elvont név, akkor egyes számot használunk mellette. Tehát: Elfogyott az összes pénze. Megette az összes kenyerét. Ilyenkor is jobb kerülnünk. Szinte jobban hangzik, ha azt mondjuk: Elfogyott minden pénze. Megette az egész kenyerét. 2. Összegyűjtött jelentésben, írói művekről szólva ma már gyakoribb mellette a többes szám, pl.: Bacsányi összes versei, Ady összes költeményei, Balassi összes művei, Kosztolányi összes novellái. Ezt a szerkesztést irodalmibbnak, választékosabbnak tartják. 3. Ha a fentiekkel szemben élesen kidomborodik a számnévi jelentése, sajnos ebben a szerepében terjed veszélyesebben, jobb, ha mellőzzük, és helyettesítjük a minden, valamennyi határozatlan számnevekkel. PL: Az üzem összes dolgozója ott volt. Az összes diák kivonult. Helyesebb: Az üzem minden dolgozója ott volt. Valamennyi diák kivonult. Hogyan ragozzuk a hajlik igét? Két dolog is problematikus lehet itt: Ikesen használjuk-e minden személyben és a hosz- szabb vagy rövidebb tövéhez járulnak-e a személyragok? Feleletünk a következő: Igénk az ún. változó ikes igék közé tartozik. Egyes szám harmadik személyben két alakjában is előfordul: hajol — hajlik. Hasonló igék: hull — hullik, időz — időzik, fuldokol — fuldoklik, esdekel — esdeklik, lármáz — lármázik ,megjelen — megjelenik. Némelyiknak közülük már csak iktelen ragozása van első személyben: lehajlok, megjelenek, lehullok. Senki sem mondja ma: behajlom, megjelenem, lehullom. A nyelvszokás már szabállyá lett ezeknek a ragozásában. Ami a tövet illeti, elég nagy már az ingadozás a két tő között, de elterjedtebb a hosszabb tő; a rövidebb az első személyre korlátozódik lassan. Megszokottabb ragozása tehát ez: hajlok, hajolsz, hajol, hajolunk, hajoltok, hajolnak. Nem hibáztathatjuk azonban
