Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1958-03-01 / 3. szám - Rybár László: A konferencia fő beszámolója
A konferencia fő beszámolója 69 mányos marxista világnézetet, a logikus, dialektikus gondolkodást. Az elme élesítése mellett szükséges, hogy nemes érzéseket keltsünk a tanulókban; úgy kell nevelni és tanítani őket, hogy müveit kultúremberekké váljanak, akik koruknak kulturális életére is hatást gyakorolnak. Ez a tantárgy is fejlessze az ifjúságban a nemes emberi tulajdonságokat: a becsületességet, az emberek iránti tiszteletet, elvtársiasságot, barátságot, bátorságot, szerénységet, kitartást, szorgalmat. A szlovák órákon is úgy neveljük a tanulókat, hogy hívek legyenek a szocialista eszmékhez. Vezessük rá őket, hogy szocializmust ne fogják fel egy ország, egy nemzet szempontjából. Fejlesszünk bennük rokonszen- vet minden ember iránt, nemzetiség és valláskülönbség nélkül, szeressék azokat, akik két kezük munkájából élnek, harcoljanak a háború, a tömeges embergyilkolás, a kulturális és anyagi javak pusztítása ellen. Ébresz- szünk bennük rokonszenvet a nagy Szovjetunió és a népi demokratikus országok dolgozói iránt, hisz azokkal közös célja van Csehszlovákiának: a dolgozók széles rétegeinek a jóléte és a béke. A szlovák órán — úgy mint más órákon — hazafias érzéseket ébresztünk a magyar ifjúságban: öntudatos csehszlovák hazafiasságot, csehszlovák szocialista hazája iránti szeretetet és büszkeséget. Többek közt ez a magyar iskolák tanító-nevelő célja, és különösképpen a szlovák nyelv és irodalom tanításának a rendeltetése. Most pedig vizsgáljuk meg közelebbről magyar iskoláink adottságait. Milyen is a jelenlegi helyzetük ? Szocialista magyar iskolarendszerünk nem egészen 10 éves múltra tekint vissza. Ez alatt a rövid idő alatt kellett létrehoznunk és felépítenünk. Sok rögtönzésre volt szükség, de magyar iskolahálózatunk már elég tökéletes, és megfelel a magyar nemzetiségű lakosság igényeinek. Magyar polgártársaink is elégedettek lehetnek az iskolák számával, de ugyanígy az ország közvéleménye is. Azonban magyar iskoláink kvalitása ellen kifogások merülhetnek fel, mert bizony sok hiányosságuk van. A szlovák nyelv tanítása is magasabb színvonalon mozoghatna, mint jelenleg, ha nem lennének komoly, objektív nehézségek, mint pl. a szakképzett tanerők hiánya, a tanítók hiányos módszertani felkészültsége, a tanmenetek és könyvek hibái, helyenként a helyi hatóságok meg nem értése az iskolák problémáival szemben; de találkozunk egyéb nehézségekkel is; ilyenek az egyes tanerők és tantestületek közömbössége és csekély igyekezete. Most főleg egyes nyolcéves és nemzeti iskolákra gondolok. Noha magyar iskoláink nehéz kezdeti körülmények között már szép munkát végeztek és nyilvános, kulturális téren gyakran jelentékeny működést fejtettek ki — mégis az a helyzet, hogy elmaradnak a cseh és szlovák iskolák mögött végzett növendékeik műveltségi fokát, viselkedését és kulturáltságát illetőleg. Ezáltal, természetesen a magyar iskolát végzett növedékek kilátásai is kisebbek, amikor szembekerülnek szlovák társaikkal. (Világosan látható ez pl. a főiskolai felvételiknél szlovák és orosz nyelvből, de más tárgyakból is.) A magyar iskolákon gátló erőt jelent a familiáris viszony — a tanítóknak bizonyos hamis nemzeti együttérzése a tanulókkal, ami gátolja a szlovák nyelv tanítását is. Ezekben az iskolákban célul tűzik ki, hogy mind az osz-
