Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1958-02-01 / 2. szám - M.R.: Középfokú kémiai kísérletek

M. R. dr., Š a m о r í n : Középfokú kémiai kísérletek

49

vízben nem oldódik. Ha a kékes tömeget felhevítjük, barna színű rézoxid keletkezik, amely a próbacső fenekén leüllepedik.

Cu S04 + 2 NaOH = Na2 S04 + Cu(OH)2 Cu (OH)2 = CuO + H20

Ezzel körülbelül kimerítettük a két órai időt, következik a próbacsövek kitisztítása kémcsőkefével. Az első alkalommal ennél a műveletnél bizony néhány próbacső „ki fog múlni”, ti. a tanuló hevesen betolja a kefét, és az kinyomja a eső fenekét, amely különben is legsebezhetőbb rész rajta, Ha lehetséges, akkor két héttel később a lecsapás kísérletét egy gyakorlati feladattá építsük ki. Olajfestéket fogunk készíteni. Erre a célra kb. 50 cm3 10 %-os ólomacetátoldatot készítünk. Ez a mérges test majdnem minden szertárban az egyedüli ólomvegyület. A feloldást bízvást a tanulókra bízhatjuk, de persze utána kezet mosatunk velük. Az oldat hidrolízis folytán nem lesz tiszta, de ha ecetsavat vagy annak híján salétromsavat adunk hozzá, akkor kitisztul. Ehhez az oldathoz most 10 %-os káliumbi- chromátoldatot adunk; narancssárga kristályait minden szertárban megtaláljuk. Ne induljunk mindjárt az egész anyaggal, hanem annak csak kb. kétharmadával, mert a szép citromsárga, helyesen chrómsárga csapadék leüllepedése után próbát kell tennük, hogy újabb káliumbichromátoldat nem okoz-e újabb kicsapódást. Ha igen, akkor még többet kell belőle önteni a folyadékba, ha pedig már nem okoz kicsapódást, ez azt jelenti, hogy az ólom mind a csapadékban van. Ilyenkor a sárga csapadék fölött sárga bichromátoldat van. A leüllepedett csapadékról leöntjük a színes folyadékot és ugyanannyi vízzel pótoljuk; ezt a műveletet kétszer megismételjük. Ekkor a lecsapódott chrómsavas ólom eléggé ki van mosva, és megszárítható.

E célból kb. hét cm széles tölcsérbe szűrőpapírt helyezünk és a csapadékot leszűrjük, ami elég hosszadalmas és jó félórát fog igénybe venni. Befejeztével a tölcsérben sárga kása fekszik: chrómsárga festék.

Ezt a pépet meg kell szárítani, ami a technikában elég nehéz feladat.

Kicsiben úgy járunk el, hogy a pépet egy egészen új virágcserép palástjára kenjük, kb. 2—3 mm vastag rétegben. A vizet a cserép felszívja és a fűtött helyen tartott cserépről másnap lekaparhatjuk a sárga, száraz port. Ezt még néhány napig itatóspapíron hagyjuk heverni, míg teljesen megszárad. Most lenolajfirniszt szerzünk és a sárga port dörzsölőcsészében előbb kevés firnisz hozzáadásával sürü péppé keverjük, majd kissé több firnisszel az olajfesték sűrűségével biró pépet hozunk létre. Ezt még kevés terpentinolajjal elegyítjük és a festék mázolásra kész. Ha két nap alatt a festett tárgy nem száradna meg, több terpentinolajat adunk hozzá.

Amint látjuk, abban a pillanatban, mikor a gyakorlati felhasználásra kerül a sor, számos új probléma vetődik fel. A lecsapott rézoxiddal is készíthetünk barnásfekete festéket.

A tanuló ezután már tudni fogja, mi a festék bázisa: lenolajfirnisz és benne elosztott színes, vízben oldhatatlan test, úgynevezett pigment. Akik azt mondanák, hogy ez a téma a 10. évfolyam szerves vegytanába illő