Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1958-07-01 / 7-8. szám - Mózsi Ferenc: Legyen a zene mindenkié!
M o z s i Ferenc: Legyen a zene mindenkié! 229 egész kompozíció gerince. (A hanglemezről bemutatott téma után a tanulók is eléneklik a melódiát.) (2. számú dallam.) Mennyi szélesen szárnyaló gondolat, hazáját szerető féltés, de ugyanakkor a nehézségeket leküzdeni tudó erő (a melódia „közepén”) van ebben a dallamban. Smetana azonban nemcsak a folyóról beszél ilyen áradozó szeretettel. Az ő részére még fontosabb az ezüstös Vltava partján élő nép sorsa. Ő Vörösmartyval közösen hirddii: Szép vagy ó hon, bérc, völgy változnak gazdag öledben, Téridet országos négy folyam árja szeli, Ám természettől mindez lelketlen ajándék: Naggyá csak fiaid szent akaratja tehet. A magyar költő gondolatait a cseh zenész úgy önti muzsikába, hogy nem csupán a folyamot festi meg, hanem a partján élő emberek életéi is. Ime, az erdei vadászat kürtjelei hangzanak fel a távolban: (1. számú dallam.) Majd egy faluhoz érkezik a Vltava, ahol éppen vidám menyegzői ünnepség folyik. A parasztlakodalomban először csak nehezen indul a tánc, majd egyre erősebbé válik és végül is széles, mindenkit magávalragadó jókedvvé duzzad a tánc, a muzsika, az üde egyszerűségében megkapó polkazene. 6. sz. dallam. Felkel a hold és új tájak felé siet a folyó. (Térképen mutatjuk.) A sejtelmes holdfényben nimfák lejtik könnyed táncukat az ezüstösen csillogó Vltava tükrén. A kép meghatóan szép ... Hasonlóan, mint a szerző boldog életét betegsége, úgy törik össze a Vltava ezüstös tükrét a Szent János-sziklák. S megkezdődik az élet-halál- harc. A Jó és Szép, a Vltava-melódia küzd az őt szétzúzni akaró Rosszal. Vad örvényléssel zúg tova a folyó. A szikláknak csapódó hullámok játékát a vonóskar szüntelenül áradó mozgása érzékelteti. A hatalmas küzdelem, vihar után nyugodt fenséggel szólal meg ismét a Vltava téma, de most már durban. Teljesebb hangszerelésben mintegy a harcban megedzett, a megacélozódott embert szimbolizálva. (3. számú dallam.) A folyó, túljutva az akadályokon, síkságra lép és széles hömpölygéssel (mutatjuk a térképen!) a Vyšehrad vára felé tart. És az annyi dicsőséget és harcot látott vár falai alatt a hősi múlt felidézésével lelkesíti a szerző korát, hogy nemzeti öntudatra ébresszen, hogy összefogásra, harcos elszántságra, nemzeti ellenállásra készítse elő a jövőt. És ennél a résznél Vörösmarty és Smetana géniusza ismét találkoznak. Idézzük Vörösmarty „Zalán futása” elchangját: Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban? Századok ültének el, s te alattok mélyen enyésző Fénnyel jársz egyedül. Rajtad bús fellegek, és a Bús feledékenység koszorútlan alakja lebegnek. A folyó elhagyja Prágát (mutatjuk a térképen) a hangszerek elcsittul- nak. Csak a hegedűk lágy hangja zsong. A Vltava a Labe-ba torkollott. 7a és 7b dallam.
