Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1958-07-01 / 7-8. szám - Farkas István: A történelem szemléletes tanításáról az 5. évfolyamban
i A történelem tanításában nagy gondot okoz a nevek megjegyzése. Az alsóbb osztályokban a nevekkel nagyon óvatosan kell bánnunk, mert a kis tanuló hajlamos arra, hogy minden említett történelmi névnek egyenlő „személyi” értéket tulajdonítson. Nevet említünk példaképpen, de említünk elrettentésül is. (Pl. könyvmáglyában gyönyörködő Kóniást csak elrettentésül említhetjük.) Melyek tehát azok a történelmi nevek, amelyeket az 5. évfolyamban legalább is nem „illik” elfelejteni? Ilyen nevek: Cyrill és Metód, Husz János, Dózsa György, (ezt a nevet minden magyar tanulónak okvetlenül ismernie kell!), Komenský, Rákóczi Ferenc, Jánošík, Kossuth Lajos, Ľudovít Stúr, Lenin stb. Ha a tankönyv egyforma minden tannyelvű iskolában, ez nem zárja ki azt, hogy a magyar tannyelvű iskolában a magyar nemzeti haladó értékeket ne ismertessük, sőt, erkölcsi kötelességünk ismertetni! Ilyenkor a történelmi tankönyv kiegészítője az olvasókönyv. A helyneveket nem lesz nehéz megjegyeztetni, hiszen az 5. évfolyamban földrajzi képeket nyújtunk hazánk minden tájáról. Nagyon jó, ha a helynevekkel együtt a hely képét is ismertetjük, különösen hazai eseményeinkről nem nehéz „képet” szereznünk. Ha pl. egyszerűen megemlítjük, hogy Pozsonyban ez vagy az volt, a kelet-szlovákiai tanuló csak egy városnak a nevét jegyzi meg, hiszen még nem látta. Képen kell szemléltetnünk azt az épületet, várat, teret, utcát, ahol az említett esemény történt, így a kép fogalma egybeolvad a történelmi hely és esemény fogalmával. Ha a tanuló később személyesen is elkerül arra a helyre, régi ismerősként üdvözli. Gondoljunk csak magunkra, hány helyet köszöntöttünk régi ismerősként szerte Európában, mert megvoltak előzetes történelmi vagy irodalmi ismereteink. Néha egy-egy történelmi hely ugyanazt az alakot viseli, mint a történelmi esemény idejében. Ha pl. tanulóink valamikor Prágába utaznak, a biela borai csatateret majdnem olyan alakjában találják meg, mint amilyen 1620-ban volt. Ne higgyük, hogy a történelmi helyek, épületek csak a nagyobb tanulókat érdeklik. A fiatalabb mentális kornak nagyobb szüksége van helybeli megrögzítésre. A történelem tanításában egyes tárgyak is felkeltik a tanulók érdeklődését. Ma már nem játszanak nyíllal, nem ismerik a faekét, a malomkövet stb. Ezeknek a képét kell bemutatnunk. Ami pedig edényeinket, ékszereinket illeti, éppen hazánk területén olyan gazdag lelőhelyek vannak, hogy nem okoz nagyobb nehézséget egy ilyen történelmi emlékű helyet kirándulás alkalmával felkeresni. Az egyes történelmi eseményeket magunk készítette szemléltető eszközökkel is színesíthetjük. Ha pl. az 5. évfolyamban vázlatosan lerajzoljuk hazánk térképét, színes ceruzával belerajzolhatjuk az egyes helyek mellé a lezajlott történelmi eseményeket is, természetesen csak vázlatszerűen. Ilyen módon szemléltethetjük pl. a huszita harcokat. Amerre a huszita hadak elvonultak, színes kis zászlókat tűzünk, amelyekre kelyhet rajzolunk. Ugyanígy pl. apró figurákat vághatunk ki papírból és ezeket beragaszthatjuk a megfelelő helyre stb. t A szemléltetésnek és rögzítésnek egyik legegyszerűbb módja természetesen a képek gyűjtése. Erre több alkalmunk nyílik, mert képes folyóiraFarkas István: A történelem szemléletes tanításáról az 5. évfolyamban 225
