Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1958-07-01 / 7-8. szám - Két pártkongresszus között

Két pártkongresszus között

195

tait szerezzünk. Szövetkezeteink tagsági alapjának felfrissítése a mi nevelőmunkánk dicséretét zengheti! Propagálnunk kell szintén az 1958/59-es tanévvel kezdődő kétéves munkaviszonyt a falusi ifjúság számára; ezzel kellő elméleti ismeretek birtokába jut, gyakorlatot szerez és szakmunkássá válik. Ily sok irányú szálból tevődik össze oktatói és nevelői munkánk. Döntő fontosságot tulajdonítok mégis az iskolai politechnikai nevelésnek; szilárd, tartós alap megszerzése, valamint készségek és szokások elsajátítása biztosítékul szolgál, hogy az iskolák régi intellektuális jellegét ledöntsük és a jövő nemzedéknek gyakorlati politechnikai iskolatípust létesítsünk. Ezen az úton már megtettük a kezdő lépéseket. A politechnikai képzés alapjait zsenge korban kell leraknunk. Az alsó évfolyamok élő sarkai, tanulmányi kirándulások az EFSZ-be, GTÁ-ba, vagy egyéb üzemekbe, a kísérleti földön végzett termelőmunka a felső évfolyamokban mind lehetőséget nyújtanak arra, hogy a gyermek a termőföldet megszeresse, a mezőgazdasági munkában készségek és szokások alakuljanak ki benne.

Mennyi eszményien magasztos feladat, s hány keserű csalódás! Talán nem is kell megkérdezni, miért? Sokszor gyerekes kicsinységeken múlik, nincs összhang ebben a kérdésben a NB egyes tagjai, tanítók és az EFSZ-ek gazdászai között. Mind a három tényező összhangja nélkül nehéz eredményt elérni.

Mindmegannyi összetett, bonyolult, de mégis kedves feladat mellett szenteljünk figyelmet annak a munkánknak, amely a legközelebb álló, amelyért közvetlenül felelősek vagyunk, nem mintha az előbbi részletfeladatok nem lennének annyira súlyosak és felelősségteljesek. Az alábbit ugyanis Bacílek elvtárs közvetlen az iskola és a tanítóság számlájára mondotta: „A SZLKP legutóbbi kongresszusa óta iskolaügyünk is további lépést tett előre. Mindenekelőtt sikeres volt a tanítók képzése. Ez év végén elérjük, hogy az egyes évfolyamokban teljes szakképzettségű tanítók fognak, tanítani. A tanítók képzésére fordított erőfeszítés azonban nem mutatkozik meg a tanítók oktatásában elért eredményekben. Az iskolákon meg kell javítani az oktatást, meg kell javítani a felügyeletet, állandósítani kell a tanítókádereket és még közelebb kell vinni az iskolát az élethez, főként a politechnikai nevelés célzatosabb és következetesebb érvényesítésével.”

Áttekinthető ismeretek alapján mondhatjuk, hogy ebben az évben a középiskolák 1—5. fellépő évfolyamaiban, valamint a 9—11. évfolyamokban felszámoljuk a nem képesített tanerőket. A legnagyobb gondot okozza a 6—8. fellépő évfolyamok helyzete, mivel itt a legnagyobb a nem képesített erők száma; sokszor egyesek ezt is felületesen vizsgálják, mert igaz, hogy nagy számú tanítónk lehallgatta a 3 éves illetve a 2 éves Felsőbb Pedagógiai Iskolát, de már annak sok esetben 3—4 éve és azóta nem jelentkeztek államvizsgára, sőt igen sok részleg vizsgájuk is hiányzik. Keressük a hibák gyökereit! Rendszertelen tanulás, akarathiány, igaz, vannak régibb keletűek is, mint az előírt irodalom kevés száma, esetleges közeledési nehézségek, mondjuk meg őszintén bolsevik kritikával, az egész Felsőbb Pedagógiai Iskola rendszerében történt változások: a tanulmányi idő és az ezzel összefüggő tantervek változása. Magyar tannyelvű iskoláink néhány évig küzdeni fognak itt a képesítés hiányával. De még sok elvtársnál lehet-