Szocialista Nevelés, 1958 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1958-07-01 / 7-8. szám - Két pártkongresszus között
194 Két pártkongresszus között A Szovjetunió által vezetett béketábor egyre fényesebb sikerei, valamint a CSKP vezetése alatt álló munkásosztály és parasztság kiváló munkaeredményei a szocialista építés terén lehetővé tették, hogy a CSKP kiadja a jelszót: „Betetőzni a szocializmus építését hazánkban”. Ennek a kitűzött célnak a megvalósítása nem lehet közömbös a tanítóság számára sem. A két kongresszus közötti időszak hatékonyabb erőkifejtést követel meg mindnyájunktól. A kongresszus anyagát tanulmányozzuk át alaposan. Mennyi gyönyörű eredményt tárnak fel a beszámolók, mennyi sikerről beszélnek! Ezeknek tettekre kell lelkesíteniük az ifjúságot! A nevelői ráhatás értelmi és érzelmi kulcsa a mi kezünkben van. Itt olyan alkotó marxista tanítóra van szükség, aki nem színből, de szívből a szocializmus gigantikus építkezésének híve, aki rugalmasan, alkotó módon alkalmazza a marxizmus tételeit a nevelés terén is. Az átgondolt, helyes nevelési céllal megválasztott időszerűsítés mindig hatékony a gyermek értelmi és érzelmi fejlődésére, közelebb hozza a tanítást az élethez, tényszerűségeivel plasztikus hatást vált ki, lelkesít, tettre késztet, gondolkodásra ösztönöz. Mondjunk mindig igazat a tanulóknak! Nagy eredményeink mellett nevelői tapintattal, de leplezetlenül mutassuk meg hiányainkat is. A vakító fény mellett is van árnyék! Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy bányáink, téglagyáraink adósak maradtak nemzetgazdaságunknak nagy mennyiségű szénnel, fedőcseréppel stb. Keressük csak a hibák okát! Nincs talán bennünk is? Bátran állítom, hogy ezekből sok bennünk megtalálható. Hány éven keresztül mi is hiánnyal zártuk a fiatalság toborzását a bányászati ipariskolákba, tanonciskolákba, nem tudtunk nevelői ráhatással érdeklődést kelteni iparunk vérkeringése, a bányászat iránt. Vagy említsük továbbá a téglaipari szakiskolákat! Kérdezem, hány gyermeket szereztünk speciális téglaipari szakiskolára, például Hodoninba! A mezőgazdaság kollektivizálása, a gépesítés sokoldalú kihasználása, a tudomány hathatós segítsége, falvainkon kultúrforradalmat idéztek elő. Mezőgazdaságunk teljes kollektivizálásában ez lesz a döntő év. Rajtunk is múlik, hogy összpontosítsunk falvainkon minden szellemi és anyagi erőforrást a nagyüzemi szövetkezeti gazdálkodás megteremtésére; a múlt előítéleteit, csökevényeit személyes és szemléletes agitációval romboljuk le, és nyerjük meg a parasztságot kitartó, türelmes meggyőző munkával a munkásság igazi szövetségesévé a szocialista állam építésének befejezésében. Az ideológiai osztályharc talán a bátortalanokat pillanatnyilag visszarettenti. De legyünk egy közös eszmei platformon, ne keressük a kibúvókat, ne játsszunk langyos alibistákat! A falu kollektivizálásáért bátran ki kell állnunk! Ez ideológiai meggyőződésünk színtvallása. A falu szocializálása még nem oldja meg végleg a tanító munkáját. Nézzünk csak körül a széles szövetkezeti táblákon, alig találunk fiatal munkaerőket. Falusi tanítóink legégetőbb problémája: parasztfiatalságunkkal meg kell kedveltetnünk a mezőgazdasági munkát, nyerjük meg az ifjúság szívét a mezőgazdaságnak, mutassuk meg, hogy itt már nem a félfeudális, testőrlő robotmunka van, hanem az ember erejét kímélő gépesített nagyüzemi gazdálkodás, amely lehetővé teszi a falusi parasztifjúság szórakozását és továbbtanulását is. Égető feladatunk, hogy a mezőgazdasági középfokú iskolákra és a mezőgazdasági mesteriskolákra kellő számú fia-
